Mészáros Lőrincék éppen megvették a Népszabadságot.

Amúgy is írni akartam valamit a sajtó szerepének félig-meddig tudatos kormányzati félreértéséről, ez némileg különös aktuális ízt ad neki, még némi perverz kíváncsisággal is eltölt, hogy hogyan fog kinézni egy jobboldali Népszabadság, meg az is, hogy mitől lesz most hirtelen nyereséges az újság. Persze állami hirdetésekből.

Alapvetően az a kérdés, hogy mi a sajtó szerepe. Ezek a tájékoztatás és az ellenőrzés. A tájékoztatás elsősorban a közmédia dolga lenne (nyugalom, nyilván nem úgy, ahogy most csinálják), meg a Magyar Közlönyé, meg a hírügynökségeké, az ellenőrzés meg inkább mindenki másé, főleg a magánlapoké, hisz ők azok, akik nyilvános tevékenységükkel ellenőrizhetik az államot. Mindez nem jelenti azt persze, hogy az egyik ne végezhetné a másik dolgát is (elviekben létezik ugyebár független közmédia, meg kiegyensúlyozottan tájékoztató újság is).

A kormány és a hozzá közel álló csoportok, vagy úgy amúgy a tágan értelmezett jobboldal sokszor hivatkozott-hivatkozik arra, hogy “ellenséges” vele a sajtó, és nem hajlandó úgy tájékoztatni, ahogy ők szeretnék. Ezt egyrészt a baloldali médiatúlsúly idejéből megmaradt jogos sérelmek táplálják, másrészt meg félreértések. A Fidesznek sokáig tényleg nem volt saját ideológiai médiája, a balos lapok meg persze, hogy támadták Orbánt. Viszont attól, hogy egy lap jobbos, még nem biztos, hogy fideszes is kell, hogy legyen. A Népszabadság ostorozta az MSZP-t is, a Magyar Nemzet is ír ma bőven szart a Fideszről. Ami kritika nélkül tájékoztat, az a pártsajtó. A nyilvánosság nem azért van, hogy mikrofont tartson a politikus elé, aki ha éppen kedve szottyan, frázisokkal meg rohanás közben félig odavetett mondatokkal tájékoztat. A nyilvánosság a népet szolgáló politikus ellenőrzését ugyanúgy szolgája, és minden választott tisztségviselőnek kutya kötelessége lenne mindenre válaszolni, ha tetszik neki a kérdező, ha nem.

Mindenkitől független és objektív újságírást követelni azért hamis elvárás, mert az elvileg a közmédia feladata, nem a magánújságoké. Arról nem is beszélve, hogy az újságírás egyik lényegi eleme a szubjektivitás, ezért is végzik egyelőre újságírók, nem pedig robotok. A hír persze hír, de már a hírválasztás is értékválasztás kérdése, az értékektől és gondolatoktól független újságíró pedig rossz újságíró. Ideológiáktól nem kell függetlenedni, az nem baj, ha egy újság liberális vagy konzervatív, az a baj, ha nincsen értékrendje. Ilyenfajta függetlenséget elvárni óriási tévedés.

Az elvárható függetlenség az az államtól, vagy a pártoktól való függetlenség. Az MTI fidesz.hu-vá silányítása pont ez ellen vét. Állami meg haveri pénzekből kistafírozva meglehetősen mókás magánemberek pénzéből működő oldalakat a függetlenség hiányával vádolni. Arról nem is beszélve, hogy az “ő kezdte” az óvodában volt utoljára elfogadható érv, ettől még semmivel sem lesz illatosabb a Habony-féle médiabirodalom.

Most pedig hát épülget már a Mészáros Lőrinc-féle is. A pártfüggő sajtó térnyerése az egész nyilvánosságot maga alá hajtja, mert nem marad lassan olyan szerkesztőség, ami nem direkt pártérdekeket szolgálna. Mert lehet, hogy a 444 Soros pénzéből megy, a Heti Válasz meg Simicskáéból, de egy ideológia képviselete még nem lesz szükségszerűen pártseggnyalás. Nem úgy, mint az újkori kézivezérelt magyar sajtóbirodalom narancsabbik felén.