A Robert Langdon-széria egy újabb fejezetéhez érkezett, már a mozikban az Inferno. A könyvadaptáció amekkora hírverést kapott, legalább ugyanakkora negatív kritikát is.

A történet szerint hősünk, Robert Langdon egy kórházi ágyon ébred zavartan, fejsérüléssel, ráadásul Firenzében, ahová elképzelése sincsen hogy került. Már a film elején megjelenik a szokásos segítő, csinos nő szerepében, aki elkíséri Langdont a kalandos úton. Persze az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy menekülniük kell, ugyanis a rendőrség és a WHO (World Health Organisation) emberei is a nyomukban vannak. Ezúttal nem egy múltbéli titkos szervezet jelenti a problémát, hanem éppen egy jelenkori őrült tudós, akinek rögeszméje, hogy a Föld túlnépesedett és tömegpusztító ötletével, mégpedig egy vírussal, ezt a számot jelentősen megtizedelné.

Na, itt kezdődik a csavar, ugyanis míg a széria eddigi részei (Da Vinci-kód, Angyalok és démonok) ugyan felépítésükben rendkívül hasonlítottak, addig az Inferno sokban eltér a megszokottól. Az alkotás elején szinte minden ugyanaz, mint amit megszokhattunk, Langdon megoldatlan és életveszélyes ügybe keveredik, ahol csak ő hozhatja el a megváltást, persze a történelmi körítéssel megspékelve. Történelmi viszonylata csupán annyi, hogy a gyilkos fegyver megtaláláshoz a legendás olasz szerző, Dante művén, az Infernón keresztül vezet az út. A pokol bugyrai számos izgalmat tartogathatnának, de mégsem.

Fotó: frappamagazin.hu

 

Sokan támadták a forgatókönyvet ihlető írót, Dan Brown-t, hogy a könyveiben állított információk helytelenek, eltúlzottak és mondvacsinált összeesküvés-elméletekkel tarkítottak. Ezekkel a könyvekkel Brown még a Vatikánnál is kihúzta a gyufát, de műveit mégis több millióan olvassák és veszik készpénznek világszerte. A témáról bőven lehetne vitatkozni, de nem érdemes, hiszen ekkora népszerűséget nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni. Amíg könyvek születnek Langdon kalandjairól, addig filmes adaptációk is fognak.

Míg a Da Vinci-kód és az Angyalok és démonok című filmek végig izgatott feszültségben tartották a nézőt a moziteremben, addig az Inferno ezt aligha közelítette meg. El kell ismerni, hogy az említett alkotások elég magasra tették a mércét, amelyet a rendezőnek (Ron Howard) nagy megmérettetés lehetett túlszárnyalni. Véleményem szerint nem is úgy sikerült, ahogy várta, hiszen már nagyjából a film kezdete után 20-30 perccel lankad a figyelem, kevesebb a csavar, a megoldásra váró helyzet, ezáltal a történet is jóval nehezebben halad előre.

A vontatott történetvezetés ellenére a színészek munkája kifogástalannak minősíthető, Tom Hanks hozta a papírformát, a hatvan éves férfi még mindig remek formában van. Ugyanez elmondható Felicity Jones-ról, aki egy üde színfolt a hollywood-i palettán: minden szerepből abszolút kihozza a maximumot.

A film zenéjét Hans Zimmer jegyzi, ami már önmagában sokat mond, hiszen a zseniális zeneszerző ismét nem okozott csalódást. Érdemes megemlíteni a vágók (Tom Elkins, Daniel P. Hanley, Daniel P. P Hanley) munkáját is, akik remekül alkották meg az összhangot Langdon hallucinációi és a valóság között. A forgatási helyszín sokaknak ismerős, ugyanis Budapest játszotta Firenzét, bár ezzel nem mondunk újat, hiszen tavaly nem egyszer voltak a város bizonyos pontjai lezárva a forgatás miatt.

Összességében nem mondható rossz mozinak, egyszer érdemes megnézni, de annyi biztos, hogy nem azt hozta, amit vártunk, és sokan lesznek akik keserű szájízzel hagyják majd el a mozit.

https://www.youtube.com/watch?v=jTVDhFl2Xy4