Hol vannak egy Habony-plakát határai?

Sokat rágódtam azon, hogy vajon mit lehetne írni az ARC-kiállításról, hogy ne csak képek legyenek, hogy ez is meg az is milyen jó meg vicces, hanem adni az egész kiállításnak valamilyen kontextust így 2016-ban.

Azon gondolkodtam, hogy ahogyan a South Park a szólásszabadság fokmérője mindig és mindenhol, ahol bemutatják (vagy betiltják éppen), úgy lehet-e az ARC is ilyenfajta fokmérő. Mert akárhonnan nézzük, nettó tömény kormánykritika van kiállítva Budapest szívében teljesen ingyen. Aztán a legjobb pillanatban kijött a hvg-n egy Bödőcs-interjú, amiben tökéletesen le van írva, hogy mi a helyzet: “tudjuk, hogy úgy működik a mostani rendszer, hogy hagynak szelepeket, és kis körben, nem túl nagy lefedettséggel bármit lehet, még a rendszert szidni is.” Az ARC pedig pont ilyen szelep. Kicsi lefedettségű, fizikailag is, nem foglal nagy területet, még kritizálni is lehet benne, és az amúgy is kormánykritikus érdeklődésű embereken kívül nem fog sok helyre eljutni. A mai magyar nyilvánosság töredékes szerkezetű, az egyes orgánumok egymás komplementerei, aki olvassa mondjuk a Magyar Időket, soha nem fog Népszabadságot a kezébe venni, vagy ha igen, hazugságnak bélyegzi azt, amit olvas benne. Pedig jó lenne, ha az ARC-ra is mindenki kimenne, legalább önreflexió gyanánt. Ameddig nincs így, addig marad a szelep-szerep. A Habony-plakátokon pont azok a körök fognak röhögni, akik eddig is készséggel röhögtek Habony Árpádon.

Aki még nem látta a kiállítást, megnézheti holnap estig, lehet, hogy kicsit felhős, de szép őszi idő lesz még.

 

20160915_1713011

20160915_1713391

20160915_1716501

20160915_1723251

20160915_1724171

20160915_1725321

20160915_1735021

20160915_1740131

20160915_1740461

20160915_1744201

20160915_1745561

20160915_1747261