Mától mindenkinek olyan moziélménye lehet a horror filmek kapcsán, amely már rég nem volt: nincs semmilyen természetfeletti lény, megmagyarázhatatlan jelenség, földöntúli zaj, csupán a puszta emberi lélek legbelsőbb bugyrának borzalmai, amely hatása talán még jobban borzongásra ítéli a kedélyeket.

Budapest, illetve Magyarország, az elmúlt években valóságos kulcshelyszínné nőtte ki magát a forgatásokat illetően. Nem volt ez másképp a Fede Alvarez rendezte Vaksötét (Don’t Breathe) esetében sem, akinek a nevéhez olyan filmes alkotások kötődnek, mint a Gonosz halott vagy az Alkonyattól a pirkadatig. Az év horror filmjének kikiáltott filmet többek között Budapest környékén, illetve Ferihegyen forgatták. Annyi biztos, hogy országunk bővelkedik kiváló hátborzongató helyszínekben, gondoljunk csak Szentkirályszabadjára, ahol például az egyébként pocsék Ideglelés Csernobilban című filmet forgatták.

Jane Levy;Dylan Minnette

A Vaksötét igazi mérföldkőnek számít a maga műfajában, ugyanis az elmúlt évek tendenciája azt mutatja, hogy a közönség ugyan vevő a természetfeletti lények okozta parára, ahogy az megjelent a Démonok között 1-2-ben vagy az Insidious 1-2-3-ban, illetve a Sinisterben, de ugyanakkor kedvelik, sőt, ha nem jobban, az olyan történeteket, amelyek ízig-vérig valósak. Amelyekbe úgy képzelheti bele magát a néző, mintha akár a valóság lenne. Már ha az ember egy piti bűnöző, mert a Vaksötét három fontos karaktere, Rocky (Jane Levy), Alex (Dylan Minnette), Money (Daniel Zovatto) jóformán abból él, hogy gazdagok házát rámolja ki, majd azok tartalmát jó pénzért eladja az alvilágiaknak.

Fotó: screenrant.com

Ez mind szép és jó egy darabig, amíg nem bukkannak rá egy olyan házra, amiben egy iraki háborús veterán lakik. Naiv bűnöző módjára nem gondolták, hogy hiába nem lát az öreg, egy háborúban edzett férfi a szeme világa nélkül is kiválóan boldogulhat az akcióban. A csapat főlúzere, az igen csak gengsztervénával megáldott Money, aki sokat akar, de annál kevésbé használja eszét. Bár azért a biztonság kedvéért magával vitte a betöréshez a Berettáját, ami végül meglepő módon visszafelé sült el. A kiváló, de annál inkább hirtelen fordulatot követően megindul a haláltusa, amelyből nem mindenki kerül ki győztesen.

Itt azért érdemes szót ejteni a film eredeti címéről: Don’t Breathe, amely magyarul annyit tesz, hogy ne lélegezz. Ez szinte mindent elárul az események sűrű láncolatáról, ugyanis egyértelmű, hogy meggondolatlan betörők egyetlen mentsvára, ha teljesen csendben próbálnak meg elosonni a vak férfi gyilkos karmai közül.

A harctér borzalmai nem csak vakságot okoztak a házát védő veteránnak – akinek mellesleg nem tudjuk meg a nevét -, hanem olyan súlyos idegrendszeri problémákat is, amelyek vérfagyasztó aberrációkhoz vezettek. Stephen Lang színészi munkája, tekintete, illetve megjelenése, annyira valóságosra sikeredett, hogy a negatív főhős megtestesítését a hátborzongatás újabb lépcsőfokára emelte. A profi színészi teljesítmény mögött komoly felkészülés állhat Lang részéről, mindazért, hogy a lehető leghitelesebb alakítást nyújtsa világtalanként.

A vak ember

A vak ember

Zseniális az operatőr (Pedro Luque) és a vágó (Gardner Gould) munkája, azáltal, ahogy szemléltették az öreg veterán házát, sikerült kellően beindítani a fantáziát a nézőben és megteremteni a feszült hangulatot. Ugyanakkor hatalmas taps a színészeknek is, különösen Jane Levy-nek, aki teljesen élethű játékkal tudta átadni mindazt, hogy milyen valójában egy olyan betörő, akiben megvan az utcán tanult csibészség, elvetemült ravaszsággal és talpraesettséggel körítve.

A film hosszúsága is megfelelő (89 perc), pont elegendő az idő ahhoz, hogy a sztori és a látvány lebilincseljen, beledöngöljön a moziszékbe, majd zárásképpen feloldozást kínáljon. Bátran ki lehet jelenteni, hogy a hús-vér valóság teljes kiütéssel győzedelmeskedett a paranormális tevékenységek felett.