A téma eléggé megosztó, lehet nézni jó és rossz irányból is. De most nem ez a lényeg, ez a cikk nem az ítélkezésről fog szólni, hanem egy objektív fejtegetésről, hogy vajon mi is lehet ennek az oka.

Az elmúlt közel 30 évben nagyot fordult a világ, ezzel együtt hazánk világképe, nézetei és hozzáállása is. Össze sem lehet hasonlítani azzal, amely akár a szocializmus alatt zajlott. A társadalom merőben 180 fokos fordulatot vett, az eddigi szokásokat felrúgva igyekszünk egy modernebb életet élni, amely sok zsákutcához és megpróbáltatáshoz is vezethet. Lényeges szempont például az is, hogy az úgynevezett Y generációs fiatalok egyre nagyobb számmal akarnak karriert építeni, sokszor irreális elvárásokkal. Az 1970-80-as években még nem volt ennyire nagy a társadalmi nyomás azzal kapcsolatban, hogy az ember egyetemre járjon, több diplomát szerezzen, inkább már a húszas éveik elején családot alapítottak és ezt előtérbe helyezve élték az életüket. A mai fiatalság többnyire már csak harmincon felül vállal gyereket, már ha vállal.

Nem egy és nem kettő harmincas ember él még mindig otthon, a szüleivel egy fedél alatt. Ennek nyilván nagyon sok oka van, akár anyagi problémák vagy csak szimpla személyiséget érintő nehézségek, úgymint félelem az önállóságtól. Vajon miért van az, hogy nekik egyszerűbb fészeklakókként tengődni? Vagy ha nem jó, miért nem tesznek ellene? Kiváló vitageneráló téma egyébként, amelyre szerintem nincsen megfelelő válasz. Amíg egy-egy munkaerőt nem becsülnek meg annyira, amíg nem áll az ország olyan pénzügyi helyzetben, hogy megfelelő körülményeket biztosítson a dolgozóinak, megfelelő anyagi vonzattal, addig sajnos egyre több olyan ember lesz, aki akár morogva is, de mégis a szülői házban kényszerül maradni. Mert amíg egy átlag kereset mondjuk, hogy 150 ezer forint körül mozog, addig nem nagyon tud álmodozni valaki teljesen önálló életről. Vagy ha sikerül is ennyiből kihozni a havi albérlet, rezsi, bérlet vagy benzin árát, emellett még nyilván eszünk is, netalántán elmegyünk szórakozni, borítékolható, hogy hónap végére egy vasunk sem marad. Így mégis hogyan tegyen félre az ember, hogy esetleg a jövőben valamikor saját lakáshoz jusson? Ördögi kör ez.

Persze vannak olyanok is, akik ezt az utat választják, mert hogy ciki a szülőktől függni ennyi idősen, és bevállalják azt a kockázatot, hogy kevés pénzből, de mégis függetlenül élnek. Nyilván mindezek nem mondhatóak el egytől egyik mindenkiről, hiszen az úgynevezett fészeklakók egyenként rendelkeznek saját indokkal, de a fent leírtak általános okoknak tekinthetőek. Hosszú távon viszont egyáltalán nem kifizetődő ez az állapot, hiszen mégsem mehet az ember nyugdíjba szülei ölelő karjai közül. A csalódott hangulaton felül nem csak ezzel a problémával találkozhatunk. Párkapcsolatot is jóval nehezebb kialakítani úgy, hogy mint egy kamasz, tudjuk, hogy szüleink a másik szobában vannak, miközben a párunkkal éppen kettesben lennénk. Mondjuk az is jó megoldás lehet, ha egy pár bizonyos időre visszaköltözik a szülői házba, hogy megspórolják az albérlet árát, ezzel fokozatosan közös lakásra vagy házra gyűjtve. Biztosan akadnak viszontagságok, de a kitűzött célért megéri.

De ez is csak az egyik oldal. Van olyan, aki tenne, küzdene azért, hogy helyzete változzon és függetlenedjen. Nekik előbb-utóbb sikerülni is fog, hiszen a kitartó munka mindig meghozza gyümölcsét, és aki elszántan ki akar törni, az meg is teszi. Viszont az éremnek van egy másik oldala is. Vannak azok az egyének, akiknek a kialakult kényszerhelyzet már nem is annyira kényszer, inkább egy kényelmes megoldás. Mindig lesz kaja a hűtőben, kimosott és vasalt ruhák sorakoznak a szekrényben, sőt még talán a számlákkal sem kell bajlódni. Ilyenkor mégis mit tehet a szülő? Nyilván nem dobhatja fiát/lányát az utcára, hogy gyerünk kezdj el élni önállóan, bár erre is hallottunk nem egy példát. Nevelő célzattal meg lehet tenni ezt a lépést, de sok szülő nem lenne képes azzal a tudattal élni, hogy gyermekének esetleg egy este nem jut étel az asztalára.

Mindezt összegezve, igen nehéz megoldást találni a helyzetre. A még mindig otthon élő emberek számra évről évre csak növekszik, egyre többen vannak azok, akiknek fogalmuk sincs mihez akarnak kezdeni az életben. Sok esetben elvégeznek egyetemen egy olyan szakot, amiről már az elején tudják, hogy kicsit sem érdekli őket, de hát azért a diploma mégis csak kell, mert elvárják. Végül kikötnek egy irodaház recepcióján ugyanúgy 120-150 ezres keresettel. Amíg a fiatalság nagy részéből hiányzik a motiváció, az elszántság, az országvezetés oldaláról pedig nincs meg a megbecsülés és az anyagi háttér, addig ez az állapot nem hogy nem lesz jobb, csak rosszabbodni fog.