Bayer Kiss Aczél Csapójává változott – ez az ügy már csak azért is jó volt, mert mindenkiből kihozta személyiségének eddig megfelelően elrejtett bugyorsugarait. Számomra mégis azt mutatja meg igazán, hogy még mindig poshadt házmesterország vagyunk.

Nézzük az ügy különböző aspektusait: ott van ugye maga Kiss László, aki nemi erőszaktevőként foglalkozhatott kisgyerekekkel, ami még bőven a Kádár-rendszer hibája, de az, hogy 1990 után sem kért felülvizsgálati kérelmet az ítélettel szemben, és az, hogy akkor se rúgták ki, az egyrészt nem utal sem arra, hogy koncepciós eljárás lett volna, sem arra, hogy az erőszak nem történt meg, másrészt arra sem, hogy – a gyors szabadulás fényében – ne szervezték volna be Kisst valahogyan, vagy hogy az uszodák régmúltban maradt világa kivetné magából az erőszaktevőket. Fura uszodai szubkultúrás kérdés ez, sok üggyel, sok molesztálással, nem ártana szembe nézni vele. Meg amúgy lehet mindent tagadni a fentiekből, de ha pont ezek ellenkezője igaz, akkor Kiss a világ legszerencsétlenebb embere, és ez már Robert Durstnél is csak egyszer jött be.

Némileg ehhez kapcsolódóan ott a Bayer-Aczél Endre vonal, akiket a hétvégén Csapó Gábor támogatott meg egy kétes eredményű poharas performansszal, akik mentegetnek, áldozatot hibáztatnak, minek ment oda/miért nem ment el onnan, negatívumként állítják be, ha valaki “szeretett kefélni” (ki nem? ők talán nem? az nagyobb baj), nem különösebben törődve azon ténnyel, hogy az áldozat már halott, és így kevéssé tud védekezni a vádak ellen, de hát istenem. A magunk kutyájának a kölkét védeni kell mindenképpen, legyen az erőszakoló, gyilkos, mittudomén. A magunk kutyája itt egy generáció, akik igazság szerint akkor szocializálódtak, amikor a házastárs elleni nemi erőszak nem volt különálló bűncselekmény. A Kádár-korszak macsó kultúrája hozza magával ezeket a félreértelmezett férfibarátsági beidegződéseket, hogy akit valaki akár erővel elkapott, az csak kurva lehet. Hát, vagy nem. 

Van persze egy politikai vonatkozás is, Kiss elvégre mégiscsak az olimpia előtt kicsivel mondott le, és a Fidesznél amúgy is rezgő lábakon álló Gyárfás még a Hosszú Katinka-féle botránynál is ragaszkodott hozzá, nem engedte lemondani Kisset, nehogy baj legyen az aranyakkal, meg a Fidesznél jól fekvő Kissel, mert akkor ő repül. Most lehet, hogy így is mennie kell még az olimpia előtt, szerencsétlenségében nem is tudja, hogy mit nyilatkozzon.

A legszomorúbb az egészben az (a nemi erőszakot hagy hívjam a legundorítóbbnak), hogy ez csak most került ki a nyilvánosság elé. “Uszodai körökben mindenki tudta.” Ez így is lehet, meg az is, hogy Kiss úgy érezte, hogy a valameddig tartó börtönnel ő megbűnhődött, és nem érezte azt, hogy le kéne mondania, se a rendszerváltáskor, sem máskor, hiszen mások megerősítették abban, hogy jó, amit csinál. Viszont most valaki úgy gondolta, hogy még nem bűnhődött meg eléggé. És nehogy azt higgyük, hogy valakiben most ébredt fel az erkölcsi érzék. Önös érdek vezérelte azt is, aki most ezt nyilvánosságra hozta. Gyárfás ellenfele? Hosszú Katinka rajongói? Orbán passzióból? Maga a káoszimádó Joker? Nem lehet tudni. Ahogyan azt sem, hogy hány ember lehet még zsarolni a Kádár-korból itt maradt rendőrségi aktákkal, ügynöki jelentésekkel, ilyen-olyan sötét dolgokkal. Amíg alaktalan figurák így tartanak a markukban bárkit, szürkeporos házmesterország vagyunk csak megint.