Viccpárt, gegek és médiahekkelés. Nagyjából ez a három szó jut a legtöbb ember eszébe, ha a Magyar Kétfarkú Kutya Pártról kérdezik. De vajon tényleg csak ennyi van bennük, vagy fognak egy kicsit komolyodni? Tényleg el akarnak indulni 2018-as országgyűlési választásokon? És lesz-e még ingyensör meg örökélet? Kovács Gergőt, a párt elnökét saját életéről, családról, ügyeiről, és közügyekről kérdezi Kárpáti Lóránt Máté. Talán valami kiderül róla és az arcával fémjelzett pártról, ha nem is sok.

Egy ideje érlelődött már bennem a gondolat, hogy végre jó lenne megkérdezni a kutyapártosokat is erről-arról. A kormánypropagandát kifigurázó, európai hírű ellen-plakátkampányuk óta nem igazán hallattak magukról… egészen pár héttel ezelőttig, amikor is egy ál-Magyar Hírlappal rukkolt elő a viccpárt. Egy olyan számmal, ami tele volt pozitív hírekkel. Sőt, még egy Bayer Zsolt nevében írt bocsánatkérő cikk is szerepelt benne. Az eset miatt állítólag perre megy a lap kiadója, de persze ők ezt kutyába sem veszik.

Felkeresem a címet és egy 7. kerületi, első emeleti lakás füstös légköre fogad. Tudatják velem, hogy ez itt a „pártszékház”. Kicsit szanaszéjjel a dolgok, mondja Gergő, hogy vigyázzak, mert minden fog a friss festéktől. Kár volt öltönyt venni, gondolom magamban. Amúgy azért festékes az ajtó, mert éppen el akarja adni a lakást. Hogy egy kicsit jobb áron menjen el, kipofozza két haverjával, Leslie-vel és Tibivel, akik nem mellesleg szintén pártalapítók. Lefestik fehérre az ajtót meg az ajtófélfát. A földön egymás hegyén-hátán egy rahedli „Magyar Hírlap”, hogy ne csöpögjön a parkettára a festék. Éppen hogy csak lehuppanok az ágyra és kezdek kipakolni, amikor megkínálnak sörrel és kávéval. Mert hogy van elég: erről tanúskodik az asztalon lévő 5-6 sör, meg persze az, ami a kezükben van. Gergő megkérdezi, miről is akarok vele beszélgetni, mert nem egyeztettünk előzetesen, csak felhívtam délután, mondtam, hogy szeretnék egy interjút, este hétre meg már itt találtam magam. Mondom neki, hogy szeretném, ha magáról beszélne. Portréinterjúkat szoktam csinálni, jegyzem meg. Ja, ja, jól van, persze – mondja – miközben az ecsettel húz még egyet a két székre fektetett ajtón. Rágyújt, majd mesélni kezdi Leslie-nek és Tibinek, milyen nagy meló volt elküldeni a kamu Magyar Hírlapokat mindenkinek, aki kérte a Facebook-on. Százvalahány embernek egyesével kellett feladni postán a lapot, mindegyiket megcímezni, és ha nem volt egyértelmű valami, akkor külön rá kellett még írni az adott emberre, hogy pontosítson. Nyolcvanezer körül volt az összköltsége ennek a projektnek. Aztán Széles Gáborról esik szó, maradjunk annyiban, hogy mindenki röhög az elhangzottakon. Kiderül az is, hogy még nem kaptak a Magyar Hírlap kiadója által beígért perről levelet, így még van annyi pénzük, hogy két lapszámot csináljanak. És hogy fognak-e? Nem lehet kérdés, röhögnek. Még egy sört kibont, ismét rágyújt, aztán ecsettel a kezében leül mellém. Kezdünk.

fotó - Kárpáti Lóránt Máté

Életkép.

Az első és legfontosabb dolog, ami miatt leültem veled, hogy megtudjam végre, ki is Kovács Gergő? Otthonról, a családból hozod ezt a fajta, mondhatni fekete humort?

Nem-nem. Anyukám mindig szerette, amit csinálok, mert ő pszichológus meg egyiptológus volt, apukám viszont katolikus, énekel egy templomi kórusban is.

Manapság is?

Hát, főleg most. Régebben nem volt ennyire hívő, de most egy olyan kórusba jár, amiben van öt öreg néni meg ő, és ott mindig Ave Maria-t meg ilyesmit tolnak. Voltak Bécsben is fellépni. (Hátulról Leslie: Mentek az ingyen sörért, mi? Röhögés…) Szóval ők annyira nem voltak rám hatással, akkor inkább a haverjaimat mondanám ilyen szempontból.

Először csináltunk vicces álhirdetéseket közösen, és ez azóta is így van, hogy velük csinálom a legtöbb dolgot. Van nagyjából tíz ember: van olyan akció, amit hárommal csinálok, van, amit másik néggyel. Ez a tíz ember amúgy velem együtt pártalapító is. Mert ugyebár ennyi ember kellett az alapításhoz.

Melyek azok a momentumok, amiket kiemelnél a gyerekkorodból? Hova jártál iskolába, mit végeztél?

Nem végeztem el semmilyen egyetemet. Jártam négyre, mindegyiken kijártam másfél évet, aztán annyi.

Milyen szakok voltak ezek?

Szociológia, biológia, környezetmérnök és közgazdasági programozó matematikus. Az összes „Bevezetés a … tantárgyba” nevezetű dolgot kijártam mindegyiken, úgyhogy tudok úgy tenni, mintha értenék dolgokhoz. De amúgy meg nem.

Miért nem folytattad? Nem érdekeltek, és mindig közben jöttél rá?

Aha, vagyis inkább arra, hogy mindegyik csak egy kicsit érdekel, de nem annyira, mint amennyit tanítanak az öt év alatt. Szóval viszonylag hamar meguntam mindet.

És az általános iskolai éveid? Mi volt akkoriban?

Általánosban csináltunk már pártokat, mivel akkor volt 1990, és elég sok párt jött létre, volt egyfajta a pártalapítási láz, ami nálunk az általánosban is felütötte a fejét. Valamiért minden mennyiségben gyűjtöttem a választási plakátokat, minden pártét. (Már akkor is perverzek voltatok, azért! – így kommentálja a dolgokat hátulról Leslie).

Szóval, volt két nagyobb haveri kör. Ebből az egyik komolyabban gondolta és Fiatal Demokraták Pártja vagy mi lettek. Mi viszont megalakítottuk a Magyar Hülyéskedők Demokrata Pártját. Valódi párttevékenység nem zajlott, egy-két szülőt sikerült beléptetni, de amúgy nem csináltunk semmit. Ha úgy vesszük, végül is csináltunk egy viccpártot, csak nem működött.

Hát aztán megcsináltad az egy fokkal komolyabbat, amit Kétfarkúként ismerünk. De egy kicsit visszatérnék újra a szüleidhez, mert még nem tudtam meg túl sokat…

Ők egymás teljes ellentétei.

Hát, az biztos, hogy az egyiptológia a katolikus kórussal annyira nem passzol össze.

Nem hát, el is váltak, amikor tíz éves lettem. Nem is értem, eleve hogy jöhettek össze, mikor ennyire más emberek voltak. De se képzőművészek nem voltak, se nem politizáltak, meg nem végeztek semmiféle kreatív tevékenységet igazából.

Nem is volt olyan, hogy ők megmondták, kire kéne szavaznod, vagy hogy ők kire szavaztak? Szóval a politika nem volt terítéken a családon belül?

Nem. Anyuval éltem, mikor elváltak, szóval apukám nem is számít ilyen szempontból. Bár anyukám SZDSZ-es volt a ’90-es évek elején, és mivel pszichológus volt, tartott tréningeket SZDSZ-es politikusjelölteknek, ahol beszélni tanította őket. Onnan lett is egy élettársa. Szóval, ő mindig is liberális arc volt. De hogy válaszoljak: amikor először szavaztam 1998-ban, akkor én is az SZDSZ-re szavaztam emiatt. Utána többet nem szavaztam, akkorra már volt annyi eszem, hogy ne szavazzak, de az első abszolút szülői hatásra volt.

Akkor mégiscsak jól kapiskáltam, hogy van valami összefüggés a család és a politikai nézeteid között…

Ja, például emlékszem a gimire, hogy amikor ott néha vitatkoztunk politikáról, akkor tök érdekes volt, hogy nagyon hamar kiderült: végül is mindenki azt mondja, amit a szülei. Aztán az egyetemen már talán más a helyzet, de így eleinte tök sokat számít, hogy ki honnan jött.

Kik azok a gondolkodók, és melyek azok a könyvek, akik és amelyek hatással voltak rád, a gondolkodásmódodra?

Philip K. Dicket szeretem, meg Viktor Olegovics Pelevint, Kurt Vonnegutot, Douglas Adamst. Talán őket leginkább. Aztán ott van még a Monty Python, meg a 20. század eleji francia patafizikus irodalmat is bírom, Borisz Viant kifejezetten.

Mindezek hatására alakult ki lassan benned a kritikai szellem, ha jól gondolom. Először ez utcai művészként nyilvánult meg benned?

Hát… ja. De ez szerintem véletlen. Páran Photoshop-pal csinálgattunk viccesnek szánt álhirdetéseket, pont akkor, amikor megjelentek Budapesten az első streetart-szerű matricák. Ez 1999-ben volt talán. Akkor jött az ötlet, hogy lehetne nekünk is kirakni valamit az utcára. Eleinte annyira nem ment, mert mondjuk elmosta a nyomtatást az eső. Akkor kitaláltam, hogy laminálom, de akkor meg befolyt alá a víz. Meg eleve, ezek az álhirdetések 10 × 6 cm-es méretben nem is igazán működnek, mert a hekkelésnek az lenne az alapfeltétele, hogy legalább egy fél másodpercig legyen hihető az adott dolog.

vasút - mkkp.hu

Egy jó néhány évvel ezelőtti matricájuk.

A politika is véletlenül jött igazából. Pont választások voltak, engem meg éppen kirúgtak. És akkor kitaláltuk, hogy lehetne hihetően hamisítani ezeket. Végül is szerintem működtek a választási plakátok 2006-ban, és ezért eldöntöttük, hogy folytathatnánk ezt a dolgot, hiszen ez jobban tud működni, mint a kis matrica egy tábla hátulján.

Ez szubkultúra kérdése, mármint a matrica a tábla hátulján. Az átlagember meg se nézi szerintem. De egy plakátot, pláne óriásplakátot vagy közlekedési táblát, utcatáblát mindenki észrevesz.

Tehát véletlenül kezdtél el a „politika területén dolgozni”?

Abszolút. Csináltam tök sok mindent, aztán pont ez a párt cucc volt az, amire kurva sokan rápörögtek, és akkor lett az egésznek médiája, attól lett ismert. Nem is csináltam amúgy semmit négy évig, nem volt kiírva az oldalunkra sem semmi, de mégis valahogy rajtunk maradt a pártosdi. Látszott, hogy ezen akarnak az emberek jobban pörögni, meg hogy ebbe lehet jobban bevonni őket. Mert ahhoz, hogy elmenjek matricázgatni, nem nagyon kellenek aktivisták.

2010-ben volt normális kampányunk három jelölttel, na akkor volt vagy száz ember, aki aktivistaként dolgozott. Mindenki tudott csinálni valamit: volt, aki matricázgatott, aláírást gyűjtött, fotós területen segített, volt, aki zenét írt mondjuk, vagy taxis volt és szállított minket. Tök jó volt látni, hogy ennyien kitalálták, miben tudnának segíteni.

Hogyan tudnád megfogalmazni a világnézetedet? Melyik politikai vagy nem politikai filozófia áll hozzád közel?

Nem nagyon tudom. A párt populista és demagóg, gondolom. Én meg sok mindenről mást gondolok. Nem tudom magam igazából sem liberálisnak, sem konzervatívnak, sem semmilyennek nevezni, mert egyik sem jön be tisztán, mint eszmeiség.

Abból a szempontból biztos liberális vagyok, hogy vallom a liberalizmus fő elvét, vagyis hogy mások életébe ne ugassunk bele, meg ne basszuk fel magunkat azon, hogy más hogyan él, amíg mondjuk nem rúg szájba. Ezért nagy talány számomra, bárki hogyan képes felhúzni magát azon, hogy egy ember, akit soha még csak nem is látott, meleg. Vagy ugyanez van egy menekülttel is, akit szintén kábé nem is látott, mégis gyűlöli.

Hogyan született meg a Kétfarkú ötlete? A Te ötleted volt vagy másé?

Fura szitu, mert alapjáraton csináljuk tízen-húszan, de összesen több mint százan biztosan voltak, akik ebbe valamit beletettek. De mindig én vagyok az egyik. Olyan nem nagyon van, hogy a Tibi meg a Leslie valamit csinál kutyapártilag, én meg nem. 2006-ban random volt, 2010-ben viszont már kiírtuk Facebook-ra is, mivel kurva sokan kérték.

Ezt értem, de hogy lett valódi párt a Kutyapártból? Nemrégiben lett bejegyezve.

Szükségszerű volt, mert most már csak valódi pártként lehet elindulni a választáson. 2010-ben még nem kellett ez, hanem lehetett egyesület is jelölőszervezet.

El akartok indulni 2018-ban is?

Persze, mindenképpen! Nyilván az ember azért csinál pártot, hogy megnyerje a választást. Szóval jó lenne.

Ismerek valakit, aki azt mondta nekem, hogy 3 év még biztos van a kutyapártban, de utána kész, kifújt. Én viszont úgy gondolom, hogy mivel a múltatok visszanyúlik a mostani kormány előtti időkre, nem valószínű, hogy egy kormányváltás után leállnátok. Vagy tévedek?

Nem, mi nem fogunk. 2006-ban meg 2010-ben sem Fidesz-kormány volt, hanem MSZP-s. Ez nem a Fideszről szól. (A következőt mi nyerjük meg, az biztos, teszi hozzá Leslie).

2006-ban még olyan kampányok voltak, amelyekben minden párt rengeteg mindent ígért. És ez az egész „örökélet-ingyensör faszság” arról szólt, hogy végül is bármit meg lehet ígérni, úgysem lesz semmi. Tény, hogy az egész marhára megváltozott, mármint hogy ki mit ígér. Ma nem ez számít, hanem hogy ki kit utál éppen.

Nyilván az ember óhatatlanul az adott kormányt jobban kritizálja, mint az ellenzéket, mert ők költik el azt a húszezer milliárd forintot. De én ugyanúgy rosszul vagyok az MSZP-től vagy Fodor Gábortól, Bokros Lajostól, a Jobbiktól meg Schiffer Andrástól is.

Kicsit ismét visszakanyarodnék. Az oké, hogy 2018-ban szeretnétek megnyerni a választásokat, de mi a végső cél? Csak az, hogy nyerjetek?

Az lenne, hogy megnyerjük és utána az ígéreteinket beváltjuk. Nyilván csinálunk majd pár dolgot a választásig. Ami a nehezebb, de tök fontos lenne, hogy kurva sokan jelentkeztek aktivistának hozzánk, akik szeretnének a közélettel foglalkozni. Nagyon jó lenne nekik kitalálni, hogy mit tudnának csinálni. Csak ez egyelőre nagyon nehéz.

Arra gondolsz, hogy valahogyan meg kéne szervezni, mozgósítani a támogatói körötöket?

Ja, valami vicces feladatokat kitalálni nekik. Ezer éve elterveztem, csak soha nem csináltuk meg, hogy jó lenne „gerilla kertész dolgot” nyomni, meg lefesteni padokat, ültetni cseresznyefákat a belvárosban, ilyesmiket.

Ebben a legutóbbi, Magyar Hírlapos akcióban is voltak vagy húszan, akik tudtak segíteni aktivistaként és osztogatták az újságokat. Most már van grafikus csoportunk, Facebook applikációkat készítő csapatunk, ami egész jól működik, meg vannak vidéken minimálba egy-két helyen – túlzás lenne azt mondani, hogy szervezet – olyanok, akik intézik a dolgokat.

Szóval itt jön a képbe megint az, hogy kicsit nem ártana komolyodni, terjeszkedni.

Hát, nyilván muszáj. Most is meg tudtuk oldani a hekkelt Hírlapos esetnél, hogy hét városban szét tudják szórni azt az ötszáz újságot ugyanúgy, mint Budapesten. Szóval most kábé ennyit tudunk, de a hogyan tovább még nincs igazán kitalálva. A legtöbb dologra, amit korábban csinálunk, mindig elegen voltunk páran. A „Direkt szar” kiállítást a Tibivel ketten csináltuk, az „Értelmetlen tüntetést” a 4K! tagjaival, de azt is nagyjából négyen.

forrás - 444.hu

Az ominózus Magyar Hírlap szám címlapja, ami miatt bíróság elé kell állniuk.

Nagyon kevés olyan dolog van, amihez kéne ötven vagy száz ember. Ráadásul úgy, hogy jól is érezzék magukat, mert a szórólaposztás vagy az aláírásgyűjtés nem a legjobb meló. Meg lehet párszor csinálni, de nem valami kreatív meló.

Nálunk az a gond, hogy nyilván az aktivisták nagyon sokszor szeretnék a kreativitásukat beleadni, csak az sokszor nem találkozik a mi elképzeléseinkkel, hogy úgy mondjam. Amit ugye nagyon szar lekommunikálni. Ha valaki nem jól csinál meg egy Photoshop-os képet, és azt megmondom neki, az csak szakmai dolog. De amikor van az adott embernek egy ötlete, ami szerinte jó poén, nekünk meg annyira nem tetszik, akkor ezt nehéz megmondani. Hogy hangzik az, hogy bocs, de te nem vagy jó fej… Hogy jövök én ahhoz, hogy ezt mondjam? Szóval, ezt nem sikerült megoldani, hogy miként lehetne több száz ember kreativitását belevinni a munkába. Valószínűleg van módja ennek, csak még nem találtuk ki.

A 2018-as kampányban lesz elég meló, addig van idő, hogy kitaláljátok…

Ja.

Zárásként, hogy látod magad mondjuk 5 év múlva? Mit szeretnél elérni?

Hát, baszki. El kéne adni ezt a lakást és egy kertes házat venni. (Nemsokára eladásra kerül a pártszékház, mondja Leslie. Mire Gergő így folytatja: Persze, minden pártnak kell egy pártszékház-botrány). Amúgy meg nem tudom, mert ezt az egészet nem tudtam soha előre, nem terveztem.

elutaztam - mkkp.hu

Csak úgy.

Ez a párt is kallódik, olyan értelemben, hogy nincs terv arra nézve, hogy mi lesz két év múlva, hanem ahogy alakul. Nem volt tervezve 2006-ban, hogy mi lesz 2010-ben, majd az sem, hogy mi legyen mostanában. Én csinálom, amihez van erőm, meg amit ki tudunk találni. Figyelni kell arra, mások mit gondolnak. Az biztos, hogy ilyen komoly párt nem lesz belőle, mint az „igaziak”. Ez cél is. De hogy pontosan mi lesz, nem tudom. Először megnyerjük a választásokat, aztán majd kitaláljuk. (Miután módosítottuk az Alaptörvényt, ráérünk kitalálni, mi legyen a párttal, teszi fel a pontot az i-re Leslie).