Sok időnek kellett eltelnie, hogy Exupéry klasszikusa az emlékkönyvek lapjairól egyenesen a mozivászonra katapultáljon. Veszélyes vállalkozás, ahol elég egy rossz lépés, és máris nyakig lehet merülni a félreértelmezés és a giccs mocsarában, ám szerencsére megható tisztelgés lett belőle.

Antoine de Saint-Exupéry szőke kisfiúja valószínűleg az emlékkönyvek és idézetes bögrék egyik legkedveltebb alapanyaga: ki ne kapta volna meg legalább egyszer ajándékként azt, hogy jól csak a szívével lát az ember? A francia író olyan időtálló klasszikust alkotott meg, amely az idézéshez tökéletes alapanyagot nyújt, mégsem merül coelhoi mélységekbe az elcsépeltségével. Furcsa, de egyben érthető, miért nem nyúlt még hozzá igazán bátor kézzel senki, ez az adaptáció ugyanis – egy sor tévésorozat és rajzfilm után – az első nagyobb volumenű feldolgozása a történetnek. Exupéry klasszikusa rövidsége és könnyedsége ellenére nem egy egyszerűen adaptálható történet, inkább való emlékkönyvbe, esetleg rossz filmnek, mint valódi élményként a vászonra – gondoltuk eddig.

És gondoltuk ezt kínosan mosolyogva továbbra is, amikor kiderült: animációs mozifilm készül belőle, a Kung Fu Panda rendezője, Mark Osbourne jegyzi. A kérdés adott volt: hogyan sülhet ki jó abból, ha egy ilyen – közhelyességre és a lerágott csontok átkára különösen fogékony – történetet napjaink tucatanimációs meséinek köntösébe öltöztetik?

forrás: quinlan.it

Végül egy kellemes csalódás lett a válasz a kérdésre. A mesébe ágyazott mese jól szolgált a történet komplexitásának bemutatásához: adott egy kislány és egy maximalista anya, aki egy nagy élettáblán osztja be lánya minden egyes levegővételét, hogy kemény munkával felvételt nyerhessen egy menő iskolába. Ebbe a zakatoló maximalista törtetésbe röppen be hirtelen a kis herceg történetének egy lapja a furcsa szomszédtól az ablakon keresztül. Az idős úr, aki maga a pilóta összebarátkozik a kislánnyal, és megosztja vele a kis herceg történetét. Ezzel pedig kibillenti a határidők és kötelességek, azaz a szigorú felnőttvilág berkeiből, anyja pedig elég ideges lesz, hogy lánya az algebra helyett inkább repülőgépet szerel idős férfiak társaságában.

Az elsődleges kérdés, ami a film után felmerült bennem az az volt, hogy

kinek is szól ez a történet?

A kis herceg valószínűleg legalább egyszer minden gyerek kezébe kerül a rajzok és az aranyos történet miatt, ám jelentését leginkább a felnőttek olvasatában nyeri el. Egy mese a felnőtteknek arról, hogy nem szabad elfelejteni, milyen gyereknek lenni, illetve mik az igazán fontos értékei az életnek. Mégis meseköntösben van tálalva, így megállja a helyét a gyerekek között is a barátságos rókával és a bolygók lakóival együtt. Ezért nehéz filmre vinni: mert nem egy szimpla mese, amely egy lapon említhető a Gruval vagy épp a Jégkorszakkal, komoly nagyjátékfilmként viszont épp az a gyermeki báj illanna el belőle, amelynek kiveszéséről a pilóta is beszél a filmben.

forrás: utopolis.lu

Épp ezért egy furcsa hibrid lett A kis herceg: néha mintha maga sem tudná eldönteni, kinek szól, ezért inkább igyekszik mindenkit kiszolgálni. A kerettörténet egyértelműen a gyerekek számára készült, mind dramaturgiájában, mind a kivitelezésben az átlagos mai animációs filmeket idézi. Ám amikor a kislány a regényt olvassa, átlépünk egy másik világba; a kis herceg története komolyabb, magát a regényt idézi, Exupéry képei elevenednek meg. Itt a látvány is teljesen más, élesen elüt a kerettörténet vizuális képétől, ugyanis stop-motion papíranimációval készítették. Lenyűgözően mutatnak a bolygók és a karakterek ebben a világban, az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb vizuális megvalósításával van itt dolgunk. Ez a rész inkább a felnőtteknek kedvez, itt nincs szükség tanmesére és szájbarágásra, ugyanúgy kapjuk meg a kis herceg történetét, mint a könyvben, csak éppen gyönyörű díszletek közt.

Az óvatos lavírozást aközött, hogy a gyerekeknek és a felnőtteknek is megfeleljen a mese talán a róka alakja mutatja a legjobban: a gyerekvilág rókája gombszemű cukiságbomba, aki néma kalandtársa a kislánynak, az Exupéry-univerzum rókája viszont karcsú, tiszteletetreméltó és bölcs, az ő szájából hangzanak el a regény legnagyobb bölcsességei.

forrás: Youtube

Holott gyereknek és felnőttnek egyaránt szórakoztató és megható élmény A kis herceg, mégis valószínűleg a felnőttek járnak rosszabbul. A film fináléját egyértelműen a gyerekeknek készítették, emiatt kicsit giccsbe hajlik a kislány és a kis herceg szuperhősöket megszégyenítő akciója. Míg a kis herceg a regényben meghal, és visszatér a rózsájához, a gyerekvilágban sikerül kitörnie a sötét és monoton felnőttkor béklyói közül. Vagy a kettő ugyanaz? Az biztos, hogy az első változatban kevésbé giccsesen teszi mindezt.

Annak, akinek nem a szinkronos, hanem az eredeti angol nyelvű változathoz van szerencséje olyan színészek hangján hallhatja a szereplőket mint Jeff Bridges, James Franco, Marion Cottillard, Rachel McAdams vagy Benicio Del Toro. Némelyikük csak egy-egy mondatot mond, de ez is jól jelzi, mekkora nevek csatlakoztak akár csak néhány sorra is a produkcióhoz. A film zenéjéért ugyancsak Oscar-díjas név felel, nem más, mint Hans Zimmer diktálta a megindító dallamokat a történet alá.

Nagyon könnyű lett volna óriási bakot lőni, Osbourne azonban biztos kézzel vezeti mindenki – gyerek és felnőtt – elé egyaránt a kis herceget. Mindez persze kicsit biztonsági játék is, hiszen meglehetősen óvatos kézzel nyúlt a történet mélyebb értelmezéséhez, inkább a könnyebb utat választotta, de valószínűleg Exupéry is franciául síkítva tépné a haját, ha egy kőkemény lélektani drámában látná viszont a kis herceg aranyfürtjeit. Mindezekkel együtt méltó és mindenekelőtt szívet melengető feldolgozása lett a klasszikusnak.