Hogy lehet a jótékonykodást és a futást jópofa módon összekapcsolni? Végy egy bevásárlókocsit, néhány csillogó tekintetű kis utast, és állj rajthoz! Iváncsics Zsolttal, azaz a magyar Forrest Gumppal beszélgettem a 30. SPAR Budapest Maraton® másnapján.

Hogy jut eszébe valakinek az, hogy egy bevásárlókocsival fusson le egy maratont?

Hét éve, 2008-ban futottam először úgy, hogy toltam egy bevásárlókocsit. Először csak puszta szórakozásból csináltam, azért, hogy kitűnjek a tömegből. Születésem óta próbálok eltérni a középszerűtől, már kiskoromban is állandóan le akartam győzni a nálam nagyobbakat. A futás erre pont jó volt, de ebben a műfajban is szerettem volna eltérni a megszokottól. Aztán három évvel ezelőtt egy futóversenyen elfutottam a kocsimmal egy nehéz sorsú anyuka és egy kislány mellett az Andrássy úton. Megálltam, volt a kocsimban csokoládé meg egy kabala plüssfigura, azt odaadtam a kislánynak. Ekkor ő feltette a lehető legkézenfekvőbb kérdést: miért tolod azt a kocsit? Akkor ezt el is engedtem a fülem mellett, de aznap este komolyan elgondolkodtam rajta: nagyon jó móka, hogy tolom azt a kocsit, de ennek így nincs semmi célja. Akkor eldöntöttem, hogy a magyarországi nehéz sorsú gyerekekért fogom tolni a bevásárlókocsimat.

forrás: magyarforrestgump.hu

Tehát az egész jótékonykodás ott, az Andrássy úton, a nehéz sorsú kislánnyal kezdődött?

Igen. Hihetetlen hatással volt rám az az élmény. Először csak üresen toltam a kocsit, majd elkezdtem gyűjtéseket szervezni. Pénzen kívül mindent, ez nem arról szól, hogy pénzt kérjek a rászorulóknak. Mindenki azzal járuljon hozzá, amije van, amivel szebbé varázsolhatjuk azok életét, akinek nem adatott meg a boldog gyerekkor. Márpedig minden gyereknek joga van gyereknek lenni. És nekünk, felnőtteknek a tisztünk, hogy ezt megadjuk nekik. Egy eldobott mesekönyv, egy letett plüss, egy megunt monitor. A futóközösség tagjaiban társra leltem, sokan adakoztak, ezzel pedig nagyon sok gyermekotthonnak tudtunk így segíteni. Aztán később, amikor ezeket az otthonokat jártam, akkor jött az újabb ötlet. Amikor láttam, hogy ezek a gyerek a négy fal közé vannak szorítva. Akkor és ott eldöntöttem, hogy ki fogom hozni azokból a szobákból őket. A teljes ötlet akkor állt össze, amikor egy évvel ezelőtt megismerkedtem egy mozgássérült kislánnyal, akit kivittem a strandra a kislányommal együtt. Elmondta, hogy még sosem volt Budapesten. Akkor gondoltam egyet, hogy mit szólna hozzá, ha beleültetném a bevásárlókocsimba és körbefutnánk Budapestet. És a kislány sírvafakadt, hogy ez bizony szuper lenne.

Hogy néz ki a csodajárgány?

Egy teljesen hétköznapi bevásárlókocsi egy hangyányit felturbózva: gumikerekei vannak, és ki van bélelve egy matraccal. A tavalyi Wizzair félmaratonon beleültettem a kislányt és végigtoltam. És innentől kezdve adta magát a dolog, már nem üresen toltam a bevásárlókocsit, hanem egy igazán nemes céllal.

Nem túl kényelmetlen egy kisgyerek számára?

Bendzsi, az egyik árva kisfiú, akit idén 20 kilométeren át toltam konkrétan végigaludta az egészet. A másik utasom viszont végigette az egész utat. Nagyon sokan dobtak nasikat és csokikat a kocsimba, el vannak látva a gyerekek. Viszont az, hogy egy maratonon részt vehetnek, minden édességnél nagyobb élmény számukra.

SPARMARATON

Egy maratont kocsi nélkül is embert próbáló kihívás lefutni, nem még úgy, ha egy kocsit és pár kisembert is tolni kell benne. Mennyiben más az edzésterved? Lehet téged látni, ahogy bevásárlókocsival rovod a köröket valahol Budapesten edzés gyanánt?

Sosem edzek bevásárlókocsival. Rengeteget kell készülni, de szerencsére egy csodálatos ember, Horváth Jenő az edzőm, híres ultrafutó, ő készít fel immár harmadik éve. Elég kemény edzéstervem van, heti 80-120 kilométert futok – mindig munka után, 10 körül indulok ki. Annyiban más, mint egy sima futóedzés, hogy 10 kilométerenként csinálok 100 fekvőtámaszt, vagy egy kövekkel megpakolt hátizsákkal futok a szántóföldön. Egyébként persze, nagyon fontos a fizikai felkészülés, de én úgy gondolom, hogy

 50% edzés – 50% szív kell a kocsitoláshoz.

Nem szabad egyébként misztifikálni a maratont. A rendszeresség és a megfelelő táplálékbevitel a legfontosabb a verseny alatt. A szőlőcukrot és társait gyorsan el kell felejteni. Az én titkom, hogy 10 kilométerenként zsíroskenyeret és datolyát eszem.

Az idei maratonhoz kellett is az erő, hiszen nem csak egy gyerek ült a kocsidban.

Idén 40 kilométerig egy szimpla bevásárlókocsit toltam, féltávnál váltották egymást a kis utasaim. A negyvenes táblánál – azaz az utolsó két kilométeren – összekapcsoltunk három speciális rokkantkocsit. Három olyan mozgássérült gyermek ült bennük, akiknek az elmúlt években segítettem. Összesen 165 kiló a kocsival együtt. Mellettünk az utolsó métereket a saját lábán tette meg az a kisfiú, akinek korábban a rehabilitációjára gyűjtöttem. Ezeknek az utolsó métereknek az élményét mindenkinek kívánom. Frenetikus érzés volt három olyan gyerekkel befutni, akiknek semmi esélyük nincs az életben arra, hogy egy maratoni szalagot átszakítsanak. Hogy érmet akasszanak a nyakukba. És ezek a gyerekek biztosan minden este fényesre törlik ezeket az érmeket. Ezzel együtt pedig a mi szívünket törlik fényesre.

spar_iváncsics

A jótékonykodás is olyan mint a futás: egyre nagyobb teljesítményre ösztönöz. A futóversenyeken túl is szervezel megmozdulásokat, adsz reményt a rászorulóknak.

Tavaly karácsonykor megtudtam, hogy a bicskei gyermekotthonban nincsen karácsonyfa. Ismerősök összefogásával szereztünk egy 15 méteres fát, egy budapesti cég adott rá fényfüzért, és nyerges vontatóval – amely szintén pusztán a jószándék jeléért kaptunk meg – elvittük a rászoruló gyerekeknek, és a szabadnapos tűzoltókkal felállítottuk a kastély udvarában. Emellett járok rendszeresen beszélgetni a rabokkal a futás erejéről. Egyszer szóba került, hogy a Hármashatár-hegyen ellopták az ismeretlen katona sírjáról a keresztet. Ekkor az egyik elítélt felállt, hogy ő szívesen elkészítené az újat. Még ott a börtönben elkészítette, kértünk engedélyt, ki is hozhattuk, én pedig néhány futó ismerőssel biciklis kísérettel felfutottam vele az ismeretlen katona sírjához, és újra elhelyeztük rajta a hiányzó keresztet.

Mit szeretnél a kocsiddal és a megmozdulásaiddal megmutatni az országnak?

Az a célom, hogy az országban lássák, hogy tolok valamit. A mostani maratonon rengetegen beletoltak a kocsimba miközben futottam. Ez óriási dolog.

Ha csak Magyarországon mindenki 10 métert beletolna a kocsimba, sokkal könnyebben mozogna ez az ország.

És egyre többen segítik így vagy úgy a kocsimat. Mindenki beleadja azt, amije van. És egyre többen figyelnek fel rám, egészen más megvilágításba helyeztek. Már nem csak úgy ismernek hogy itt ez a spáros gyerek, aki tolja a kocsit, hanem úgy, hogy itt ez a Forrest gyerek, aki gyűjt, és jó célért tolja a kocsit.

SPARMARATON2015_2nap_0555

Merre tartasz a bevásárlókocsiddal? Mik a jövőbeli terveid?

Jövőre 7 darab speciális kocsival készülünk maratont futni. Akinek van otthon sérült gyereke, jöjjön ki, beleülhet, és tolja velünk! És nem csak a SPAR Budapest Maratonon®, hanem a legtöbb maratonon-félmaratonon. Ahol én megmozdulok, oda jöhetnek. Amikor ott ül egy magatehetetlen kis emberke, akkor jövünk rá, hogy mit jelent, hogy egészségesek vagyunk, és van két lábunk, amivel futni tudunk. Ők vannak kiszolgáltatva nekünk, és nekünk terelni kell őket, hiszen megvan rá a lehetőségünk. Idén még két megmozdulásunk lesz, ezekről a honlapomról lehet majd értesülni. Az első a Battai Adományfutás, a Budapest-Százhalombatta távot teljesítem, és mikuláscsomagokat osztok. Három éve csinálom, először egyedül futottam, utána ketten, tavaly 10-en futottak velem. Idén remélem ennek a sokszorosa lesz. A futás a Batthyány téri Spar elől indul, a nevezés “díja” egy mikuláscsomag, amit Battán kiviszek a gyerekeknek. Tavaly 830 csomag jött össze, mindet kiosztottam Mikulás-jelmezben. Karácsonyra is van tervem, végig szeretnék futni Budapesten, és “Dobj egy sálat a kocsimba”-szlogennel szeretnék a hajléktalanoknak sálakat gyűjteni. És miért pont sálakat? A dalai láma egyszer azt mondta, hogy a szeretet legszebb formája, ha egy sálat akasztasz a másik nyakába.

A média rádragasztotta a nagyon találó “magyar Forrest Gump” becenevet. Szereted a filmet?

A borsó meg a héja, ugye? Rengetegszer láttam, tudom kívülről. Forrest azon kívül hogy megszállottan futott mindig jó ember volt. Nem hagyta el a kisfiát, nem hagyta cserben Jennyt, és kimentette a barátait Vietnamban. Forresttel ellentétben viszont én nem fogok elfáradni, és nem fogok hazamenni, akárhányan próbálnak elgáncsolni.