Ha Willy Wonka a frozen yogurt-bizniszben utazna, egészen biztosan őt találtuk volna a pult mögött. Umpalumpákat nem láttuk, de szerkesztőségünk végigette a végigehetetlen repertoárt, hogy megtudjuk, miért beszél mindenki fagyott joghurtokról.

A frozen yogurt nagyon trendi dolog lett, egyrészt mert Amerika ezt ontja magából, másrészt mert nem hizlal, harmadrészt pedig jól mutat Instagramon. Mi persze igyekeztünk a felszínes imádat mögé nézni, és feltérképezni, miért is jó dolog fagyott joghurtot kanalazni. Ehhez Magyarország elsőszámú frozen yogurtellátójába, a Jono Yogo Westendben található üzletébe indultunk. 

Fotó: Polák Zsóka

A magyar üzletlánc 2013 óta működik, akkor kapták fel a fejüket az Amerikában nagyon népszerű joghurt alapú fagylalt ötletére. Jól is tették, hiszen Magyarországon még senki nem gondolt arra, hogy egy viszonylag egészséges termékbe oltsa a fagylaltot, így csak az volt a kérdés, mennyire vevő a magyar közönség a fagyott joghurtra. A válasz legyen ennyi: 2015-re már négy üzlet működik a városban: az Árkádban, a Mammutban, az Allee-ban és a Westendben is van Jono Yogo.

Fotó: Polák Zsóka

És miben más ez, mint egy fagyi? Ízlelőbimbóinkat érdemes ugyanis előtte átállítani, mert ízben kicsit eltér a fagylaltíztől: a joghurtok jellegzetes fanyarságát ötvözi a fagyaltok édes ízével. Emellett jóval egészségesebb is, mint egy átlagfagyi: maximum 1,5 %-os zsírtartalmuk van, így a diétázók is bátran becsábulhatnak. Emellett gondoltak a tejcukor-, tejfehérje- és gluténérzékenyekre is, a natúr változattal ők sem kényszerülnek az élmény kihagyására.

A legnagyobb élmény az, hogy saját fantáziánk szerint zsúfolhatjuk bele kívánalmainkat egyetlen pohárba. Első körben a joghurtot választjuk meg. Már ez sem kis feladat, hiszen a kínálat páros lábbal rúg ki minket a megszokott vanília-csoki-erdeigyümölcs háromszögből. Ráadásul mindent lehet mindennel kombinálni, így nehéz a feladat. Pedig a java csak ezután jön. Toppingok, gumicukrok, különböző feltétek, lekvárok, gyömölcsök, magvak, kekszek, drazsék, és az ember már rángó szemmel és korgó gyomorral el is veszett az édességrengetegben. Ennyi impulzus után a pénztár melletti macaronpult sem izgatja fel az embert annyira, mint kéne.

Fotó: Polák Zsóka

A nagyfokú variálhatóság viszont könnyen visszaüthet. Gordon Ramsay legyen a talpán, aki már az elején megmondja, hogy a sárgadinnyéhez nem kéne napraforgómagot meg Dunakavicsot tolni. A túl sok inger a legnagyobb felnőttből is kihozza a kisgyermeket, és nagyon nehéz nem megrángatni minden kart, beletúrni minden kupacba, hanem következetesen, csorgó nyál nélkül végigmenni, és ésszerűen kombinálgatni az ízeket.

Fotó: Polák Zsóka

Persze ez azt is jelentheti egyben, hogy könnyen törzsvendég lesz az emberből, hiszen jópár látogatás kell ahhoz, hogy mindent a megfelelő kombinációban próbáljunk végig. Megéri ezt csinálni, és nem az első alkalommal a poharunkba kutyulni mindent, ami színes és csillog, szóval nem kell félni visszajárni, és finomítani ízkombináló készségünket, amelyet a Jono Yogo kétségkívül fejleszt. 

A végeredmény pedig nem az a tömény cukros inzulinsokk volt, mintha felfaltuk volna a Family Frost egyik teherautóját, hanem a kellemes jóllakás élménye. Az biztos, hogy jól áll a joghurtnak ha megfagyasztják, és jócskán hozzátesz az élményhez, hogy mi magunk válogathatjuk poharunkba azt, amit megkívánunk.