Lesz, akit szórakoztat, másoknak biztosan az arcára fog fagyni a kínos mosoly tőle, de mindenesetre megérkezett a magyar mozikba a Budapesten forgatott, zimánylindátlanított komédia, A kém.

Nagyon úgy fest, Paul Feig Melissa McCarthy hátán lovagolva szeretné a moziban learatni a babérokat, ugyanis ismét a komikát állította filmje középpontjába. De hányszor lehet még elsütni azt, hogy egy molett főhőst a karcsú bajtársnői körében nem mindennapi, ám annyira mégsem meglepő szerepekbe állítsa? Egyre kevesebbszer.

A Női szervek után ismét fegyvert nyom McCarthy kezébe: A kémben ő Susan Cooper, aki a számítógép mögül egyengeti a szuperkémek küldetéseit. Egy félresikerült tüsszentés után bajban van a CIA, és a borzasztóan veszélyes bomba ügyét egyik ügynökük sem vállalhatja, hiszen a célpont ismeri a CIA maroknyi szuperügynök-különítményét. Természetesen ki mást küldenének ki a feladat megoldására, mint a titokban szuperügynöki képességeket rejtegető Susant, aki Európát átszelve a macskás vénlány jótékony álcája mögött próbálja visszaszerezni a bombát.

forrás: youtube.com

Ami a Női szerveknél működött, itt már alig: míg az előbbinél meglepően jól hatottak az alpári poénok és a trágár dumák, itt állandóan az volt az érzésem, hogy amint elhangzott egy-egy viszonylag jó poén szinte láttam magam előtt a forgatókönyvön esett firkálásokat, hogy ide akkor egy még nagyobb tahóságot írjunk már! A kétórás játékidő alatt pedig ez a mechanizmus a néző nevetőizmainak sajátos koreográfiát tanít be: már éppen nevetnél, mert végre jót mondott McCarthy, a folytatástól pedig az arcodra fagy, és az ezredik kínos mosoly veszik el a moziterem sötétjében.

Az egyetlen igazán vicces elem pont Jason Statham karaktere, aki a sok kínosan vicces figura közül az egyetlen, akin kínos momentumok nélkül lehet nevetni. Nyilván az ő karaktere is túl van tolva – ahogy a gyökérség netovábbjaként funkcionáló “Zsiráf” becenevű kolleganőtől kezdve a hisztis főgonosz Raináig mindenki -, nála viszont ez érezhető kikacsintás Statham szinte összes szerepére. Ő az egyetlen akinek elhisszük: valóban van akkora ostoba tapló, hogy a Balatonon indul neki a tengernek.

forrás: dailybruin.com

De persze kit érdekelnek a szar poénok és Jude Law, ha a filmben ekkora szerepet kap Budapest? Zimány Lindát ugyan jól kivágták, mégis jó érzés 5 percenként felismerni egy ismerős szegletet vagy magyar feliratot. És persze az is kiderül, hogy 50 cent létezik még, SŐT, egy átlag magyar buliban ő a DJ.

Többségében béna poénok ide vagy oda, a moziterem hahotázott, így valószínű, hogy sokan az új Női szervekként emlegetik majd, és dalba foglalják Feig és McCarthy kettősét. Pedig az eddig valamilyen szinten szórakoztató vígjátékként komolyan vehető Feig-vonal ennél a filmnél kifulladt, és a kínosság felé kezdte el venni az utat. Nagyon fáradt aggyal Jason Stathamért és Budapestért azért egyszer el lehet viselni.