Jól tudjuk, egy friss felmérés szerint soha nem látott méretű a magyarországi idegenellenesség. Erre a jelenségre pedig jókora lapáttal tesz rá a magyar kormány a nemzeti konzultációs kérdőívvel, hiszen már az alcímben összemossák a bevándorlás és a terrorizmus fogalmát. De vajon van-e reális terrorveszély hazánkban, illetve biztosan félni kell-e attól, hogy megállíthatatlan menekülthullám áraszt el minket? Kárpáti Lóránt Máté beszélget a menekültek helyzetéről, a két hónapos legális tartózkodásról és az azt követő erőszakos kitoloncolásról, valamint a menekülttáborokról egy itt élő afgán menekülttel. Utána megszólal még Zilahy Orsolya, a Migráns Szolidaritás Csoport egyik aktivistája is.

A Migráns Szolidaritás Csoport tagjaival a Deák téren sétálva találkoztam először. Nem tudtam nem észrevenni a kifeszített molinójukat, a szórólapokat osztogató Orsit, illetve a nemzeti konzultációkkal díszített kis instant asztalukat. Odaléptem hozzájuk és beszélgetésbe elegyedtünk, aminek a végén megbeszéltünk egy későbbi interjút vele, illetve megígérte, hogy igyekszik majd magával hozni egy menekültet is. Így is történt, ezt a két beszélgetést olvashatják az alábbiakban.

Mindenekelőtt köszönöm, hogy elfogadtad a megkeresést, illetve hogy vállalod a neved és az arcod. Mesélnél egy kicsit magadról, illetve arról, hogy miért és hogyan kerültél Magyarországra?

Nawrozi Mohammad Ali vagyok, egy afgán menekült, és immáron 11 hónapja élek Magyarországon. Azóta már menedékjogot kaptam a magyar államtól és jelenleg Budapesten élek. Nem azért jöttem Magyarországra, hogy munkát találjak, vagy nem is egy jobb élet reményében, hanem hogy megvédjem a családomat, mivel veszélyben volt az életük Afganisztánban.

A szülőhazámban 5-6 nagy törzsi csoport van. Amelyikbe én tartozom, azt egy másik törzs az ellenségének tekinti, és már 200 éve arra törekszik, hogy kiirtsa. Hivatalos adatok szerint az utóbbi 100 évben a törzsem hatvan százalékát legyilkolták.

Így annak az etnikai csoportnak, amibe tartozom, el kellett menekülnie Iránba. Ezután 25 évig békességben éltünk, majd visszatértünk Afganisztánba. Kis idő múlva megfenyegettek, hogy ha a családommal együtt nem hagyom el azonnal azt a területet, ahol éltünk és ahol állatokat legeltettünk, akkor el fogják vinni erőszakkal a lányomat. A feleségemmel eldöntöttük, hogy nem hagyjuk magunkat, így kerültünk Magyarországra. Örülök, mert itt biztonságban vagyunk.

nullker_migszol-8

Milyen elvárásokkal érkeztél az országba?

Nincsenek nagy elvárásaim. A miniszterelnök úr szerint a bevándorlók azért jönnek ide, hogy kihasználják a szociális hálót… hát ez nem igaz! Csak egyet szeretnénk: hogy biztonságban tudhassuk a szeretteinket. Ez minden. Ezenkívül keményen szeretnék dolgozni, szorgalmas ember vagyok, ezért mindent elkövetek, hogy gondoskodni tudjak a családomról.

Ennyi idő alatt már biztosan van valamilyen véleményed az itteni viszonyokról. Mit tapasztaltál?

Pozitívak a tapasztalataim, mivel biztonságban vagyunk. Emellett magyarórákra is járok kétszer egy héten. Kicsit már tudok is magyarul beszélni.

Alapvetően milyen problémákkal találkozik egy menekült, ha ide kerül?

A menekülteknek jó néhány problémával kell szembe nézniük. Az egyik nagy gond az, hogy amikor egy menekült megkapja az első hivatalos papírjait, akkor onnantól számítva 2 hónapig tartózkodhat velük legálisan egy befogadó állomáson. Az esetek felében a megadott 2 hónapon belül a menekültek nem kapják meg az összes szükséges dokumentumot a hatóságoktól. Gondolok itt a személyazonosító kártyára, a lakcímkártyára, az adókártyára és a TB-kártyára. Miután a 60 nap letelik, a hatóságok erőszakkal kitoloncolják az embereket a menekülttáborokból, még az egyedülálló nőket és az árva gyerekeket is. Ilyen esetben, mivel már nincs joguk az állam által fenntartott táborokban maradni, a legtöbben a Baptista Egyház fennhatósága alatt Budapesten működő hajléktalanszállóba igyekeznek eljutni. Mint mindenki, a menekültek is szeretnének szabadon, függetlenül élni… hogy legyen magánéletük. Ez pedig nagyon nehéz, ha húsz emberrel kell megosztani a konyhát és a fürdőszobát.

A másik égető probléma a TB-kártya megszerzése. A folyamat az, hogy először a személyazonosító kártyát kell megkapnod, majd a lakcímkártyát, és csak ez után igényelhetsz TB-kártyát. Ez egy hosszadalmas eljárás, amire 2 hónap nagyon kevés. Amikor a hajléktalanszállókon kötnek ki, akkor még nem jogosultak az ingyenes orvosi ellátásra, még a gyerekek sem.

Véleményem szerint ezek csak kisebb ügyintézési hibák, amiket könnyen meg tudnának oldani a hatóságok, ha akarnák.

nullker_migszol-9

Biztosítanak valamilyen munkalehetőséget a menekülteknek? Neked van munkád?

Igen, van. Az állam két évig nyújt beilleszkedési támogatást egy menekültnek. Ez az első hat hónapban havi 60 ezer forint egy felnőttnek, azután ez lecsökken fél évente 25%-kal. Az utolsó 6 hónapban az összeg végül 21.250 forint havonta.

Ha tudsz, dolgozhatsz, de akkor a munkádért kapott pénz nagyságával csökkentik a támogatási összeget. És pont emiatt mennek tovább Magyarországról, mert nem tudnak megélni. Sokaknak nyelvi problémáik is vannak, mert nincs biztosítva a magyar nyelv oktatása. Én szerencsés helyzetben vagyok, mivel a Református Egyház szervezésében tanulhatok magyarul, de ez a lehetőség persze nem sok embernek elérhető, mert az egyház erőforrásai végesek.

Látható, hogy Magyarországon az idegenellenességet néhány politikai erő igyekszik meglovagolni. Hogyan vélekedsz erről?

Nem szabad általánosítani, mivel a politikusok jelentős részének nincsenek ellenérzései a menekültekkel szemben. Véleményem szerint a 90 százalékuknak semmi baja nincs velünk, akik pedig a nyilvánosság előtt hangoztatják nemtetszésüket, azok politikai haszon reményében teszik. Bizonyos szavazói rétegek támogatását akarják megnyerni azzal, hogy felkorbácsolják az indulatokat. Ma ez tapasztalható.

Igyekeznek minden bevándorlót terroristának bélyegezni, holott mi éppen hogy a terroristák elől menekültünk el otthonainkból. Hogyan gondolhatják néhányan, hogy mi családostul azért jövünk ide, hogy valami rosszat tegyünk? Ha Magyarországnak szüksége lesz rám, a szolgálataimra, akkor itt leszek és akár a véremet adom ezért az országért. Ha úgy hozza a sors, a magyar emberekkel együtt fogok harcolni a terrorizmus ellen.

A gyerekeim iskolába járnak, nagyon boldogok és nyitottak. Olyan álmokat dédelgetnek, hogy orvosok és mérnökök lesznek itt Magyarországon.

nullker_migszol-11

Hogy látod, miként lehetne megoldani ezt a világszintű migrációs problémát?

Azt gondolom, hogy csak egyetlen egy módon lehet megállítani a problémás területekről érkező migránsok áradatát, mégpedig hogyha garantálni lehet a biztonságot és a békét azokban a régiókban, ahonnan jelenleg bármi áron elmenekülnek. Ha ez sikerülne, akkor a túlnyomó többségük szívesebben maradna otthon. Mindenki hallott már Szíriáról, ahol a polgárháborús helyzet miatt emberek millióinak nincs otthona és munkája. Hogyan is lenne elvárható bárkitől, hogy ilyen körülmények között éljen?

nullker_migszol-13

Ali miután készségesen válaszolt a kérdéseimre angolul, körülbelül egy negyed óra után el is indult a dolgára. Velem maradt viszont Orsi, akit további kérdésekkel ostromoltam, persze közben hagytam is, hogy meséljen, amiről szeretne. A folytatásban ezt olvashatják.

Mikor alakult a Csoport és mit érdemes tudni róla?

A Migráns Szolidaritás Csoport 2012-ben alakult, aktivisták, civilek és afgán menekültek részvételével. Önkéntesek vagyunk, senki semmilyen juttatásban nem részesül. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy minél több migránst és menekültet vonjunk be. Minden résztvevő egyenlő fél nálunk. Angol a munkanyelvünk.

Kik vannak a tagok között?

A tagjaink a világ minden pontjáról érkező migránsok, Magyarországra érkező menekültek, illetve magyar állampolgárok, mint például én.

Pontosan mit csináltok?

Többféle irányban dolgozunk, működünk. Az egyik program – ami heti rendszerességgel vasárnaponként van – egy magyar nyelvóra, mivelhogy a magyar állam nem biztosít erre lehetőséget.

Ezért gondoltátok, hát akkor megcsináljátok ti…

Igen. Önkéntes nyelvtanárok tartják az órákat, amin menekültek, de akár európai migránsok, például Budapesten dolgozó svájci állampolgárok is részt vesznek.

Hol tartjátok az órákat?

Általában a Bérkocsis utcai közösségi térben van erre lehetőség, vagy helyzettől függően akár valakinek a lakásán is.

Mekkora a létszám?

Változó, nyilván nem tudnak mindig mindannyian részt venni, de olyan 15-20 fő általában van.

Ezenkívül a csoport néhány tagja havonta több alkalommal ellátogat Bicskére a menekülttáborba, ahol a menekültekkel, menedékkérőkkel próbálunk beszélni, hogy felmérjük, mik az igények és a problémák. De a helyi lakosokat is megkérdezzük, hogy milyen gondokat észlelnek ők, aztán pedig megpróbáljuk kitalálni, hogyan tudnánk konkrét gyakorlati megoldásokat kínálni azokra.

Most az egyik legnagyobb projekt, amit szeretnénk valahogy keresztülvinni, hogy lehetőséget adhassunk a bicskei táborban élőknek, hogy a tábor területén, vagy akár azon kívül is valamilyen tevékenységet végezhessenek. Ilyen lenne mondjuk a kertészkedés, mert nincsenek olyan tábor által szervezett programok, mint például a magyartanítás vagy országinformációs képzés.

A fizetésért való munkavállalásnak pedig elsődlegesen jogi akadálya van, hiszen addig nem vállalhatnak munkát, ameddig a papírjaik nincsenek rendben. Ez az állapot viszont hónapokig is eltarthat, addig pedig haszontalannak érzik magukat. A menedékkérők egyébként csak akkor dolgozhatnak legálisan, ha már több mint 9 hónapja tart a menedékjogi eljárásuk.

Tudsz valami adatot arról, hogy a bicskei táborban hányan vannak jelenleg?

Úgy tudom, hogy most rengetegen vannak, körülbelül 370-en, ami a tábor kapacitását feszegeti.

Elhagyhatják a tábor területét az ott élők?

Igen, ez egy nyílt tábor.

Így viszont mennek Bicske-szerte mindenfelé, aztán estére meg visszatérnek, de valójában nem tudnak mit kezdeni magukkal… vagy rosszul gondolom?

Akik ott laknak és tagjai a MigSzol-nak, azok jönnek a mi eseményeinkre, intézik a papírjaikat, megpróbálnak különböző támogatásokhoz, például egészségügyi támogatáshoz jutni. Viszont ez valóban nem tölti ki a napjaikat.

Akik ott laknak, azok a lakhatáson kívül kapnak egyéb támogatást?

Kapnak. Státusztól, illetve a kérelmük elbírálásától függően. Van egy minimális zsebpénz (amit hol megszüntet, hol ad a Bevándorlási Hivatal), amihez hozzájutnak, ezen kívül ott van a napi kétszeri étkezés, amire a minősége miatt különben rengeteget panaszkodnak.

Mennyi az elbírálási idő, már ha valakinek sikerül a kérelmét beadnia?

Különböző határidők vannak. Elméletileg hat hónap alatt meg kellene kapniuk a státuszt, de ez változhat. A bíróságok nagyon el tudják nyújtani ezt a folyamatot, de ez nem jellemző. A menekült vagy oltalmazott státusz megszerzése után maximum négy hónap áll rendelkezésre, hogy beadja az integrációs támogatás iránti kérelmét.

A kiadványotokban, amit olvastam, „manipulatív propagandának” nevezitek a kormány nemzeti konzultációs kérdőívét. Miért?

Mivel közpénzből finanszíroznak államilag szított idegengyűlöletet, amit minden nagykorú magyar állampolgárnak kiküldenek. Nagyon szégyellem magam, hogy az én adóforintjaimat erre használják fel. Arról kéne inkább nemzeti konzultáció, hogy ne legyen nemzeti konzultáció.

Elképesztően van megszerkesztve az egész: rögtön egy mondatban említik a bevándorlást és a terrorizmust. Mindezt úgy, hogy Magyarországon a terrorizmusról beszélni egy kicsit szürreális. Az első három kérdés a terrorizmusról szól, amit teljesen összemosnak a bevándorlással.

nullker_migszol-7

A migráció gyűjtőfogalom, ami az összes határokon átívelő mozgást jelenti, de akár a határokon belüli mozgást is jelentheti. A nemzeti konzultáció kizárólag megélhetési bevándorlókról beszél, meg sem említve a többi kategóriába tartozókat, vagy magukat a menekülteket. Azt pedig végképp nem tudom, hogy például a Svájcból vagy Svédországból ide érkezettek, akik itt dolgoznak, miféle megélhetési bevándorlók. Most akkor őket, az ő ügyüket is szabályozni kéne?

Tehát vannak a menekültek, akik életveszély és közvetlen fenyegetettség elől menekülnek el a szülőországaikból és kérnek egy másik országban menekült státuszt. Hazánk is részese a Genfi Egyezménynek, de úgy gondolom, nem kell ahhoz egyezmény, hogy belássuk: meg kell oldani ezeknek az embereknek az ügyét.

Ami külön furcsa és ironikus, hogy az UNHCR (vagyis az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala) első nagy vállalkozása az 1956-os magyar menekültek fogadásának megszervezése volt. Ennek a szervezetnek ugyan létezett már előfutára, és nem közvetlenül emiatt jött létre, de akkor lett kiépítve és intézményesítve, pontosan azért a 200-250 ezer magyar menekültért, akik a forradalom után elhagyták az országot. Érdemes és nagyon fontos lenne belátni, hogy a szolidaritás csak kölcsönös alapokon nyugodhat.

Hogy látod, mi várható a közeljövőben?

Véleményem szerint óriási világszintű átalakulások zajlanak most. Ezek nem most kezdődtek, de az utóbbi évek nagyon turbulensek voltak, és a következő évek is ilyenek lesznek. Rengeteg háború van, gondoljunk csak Szíriára, Jemenre, Irakra, Afganisztánra, vagy itt van Ukrajna. Ezek a konfliktusok folyamatosan törnek ki, vagy húzódnak el, például a szíriai polgárháború is már több mint négy éve tart. Ilyen helyzetben nem várhatjuk el az emberektől, hogy elfogadják a sorsukat és az adott országban haljanak meg, vagy hagyják meghalni családtagjaikat. Természetes, hogy megpróbálnak valamit tenni, és úgy tűnik, hogy egyelőre annyit tudnak csinálni, hogy elhagyják az otthonaikat. Más lehetőség nem igazán kínálkozik számukra. Éppen ezért inkább elmenekülnek és megpróbálnak átjutni más országokba vagy a Balkánon, vagy a Földközi-tengeren keresztül, embercsempész hálózatok közreműködésével.

Az utóbbi hónapokban elég sokszor hallottunk különféle tragédiákról.

Jól ismert tény, hogy a Földközi-tengeren egy-egy ilyen „hajó” már attól felborul, ha valamiért pánik tör ki és egyszerre mozdulnak meg rajta az emberek. Képzeljük el, hogy milyen körülmények lehetnek ezeken a hajónak nem igazán nevezhető szerkezeteken. Elmondások szerint a hajón lévő emberek egyik felét bezárják alulra, a másikat pedig felül helyezik el, pont azért, hogy ne legyen mozgás. Így viszont azoknak, akik alul vannak, semmi esélyük sincs: ha bajba jutnak, ők fulladnak meg először. Fel kell ismerni, hogy aki ezt az utat választja, annak valószínűleg nyomós oka van rá…

Reális az a veszély, hogy Magyarországot elárasztják a menekültek?

Magyarország elképesztően szigorú, az egyik legszigorúbb az összes európai ország közül, mivel az összes menedékkérőnek csupán a kilenc százaléka kapja meg a státuszt. Biztos, hogy sokkal több ember lenne rá jogosult, csak éppen olyan az eljárásrend, hogy ezt lehetetlenné teszi. Ausztriában ez az arány 28% volt 2013-ban, Szlovákiában pedig 37%. Nem kell amiatt aggódni, hogy a menekültek elárasztják az országot, mivel nem kapják meg a státuszt. Akik pedig nem kapják meg a státuszt, azok közül sokakat visszatoloncolnak.

De akkor mi a menekültek valódi célja, hova akarnak eljutni?

Vannak olyanok, akik nem tudnak elmenni egy másik európai országba, pedig nyilván az lenne a céljuk, nem Magyarország. Mi elsődlegesen tranzitország vagyunk. Máshol, például Németországban sokkal jobbak a lehetőségek, jobb integrációs programok vannak, több támogatást kaphatnak és eleve jobb a gazdasági környezet.

Milyen lehetőségei vannak egy menekültnek, miután belépett az EU-ba?

Miután a menekültek Magyarországra kerülnek, azt kell eldönteniük, hogy megpróbálják-e a „9%-os esélyt” megjátszani, hogy megkapják itt a menekült státuszt, vagy kockáztassák-e azt, hogy illegálisan tartózkodnak az országban, aminek az lehet a következménye, hogy az idegenrendészet kiutasítja őket az EU-n kívülre. Tehát azt kell átgondolniuk, hogy beadnak-e menedékjogi kérelmet, vagy sem.

Ha az utóbbi történik, várniuk kell három hónapot, hogy újra megpróbálhassanak Magyarországon vagy egy másik országon keresztül bejutni az EU-ba, majd az adott országban beadhassák a menekültkérelmüket. De ha már egyszer Magyarországon benyújtották a kérelmüket, akkor ezt utána már nem bírálhatják felül más országban, csak nagyon kivételes esetekben. Tehát onnantól kezdve meg vannak lőve, mivel a Dublini Egyezmény kimondja, hogy ahol a menedékkérelmet beadták, oda kell visszadobniuk a menekülteket az európai országoknak.

Rengeteg probléma van az európai szabályozással is, illetve a legnagyobb gond az, hogy nincsen közös migrációs politika.

nullker_migszol-14

Ha jól tudom, minden tagország saját jogkörben dönti el, hogyan kívánja megoldani a menekültek ügyét.

Igen. Vannak ugyan minimumfeltételek, amiket európaiként – úgy gondoljuk – be kellene tartani. Ilyen például az, hogy tilos a menedékkérők börtönbe zárása. Magyarországot emiatt már elítélte az Unió és eljárást is indított. Miért, mit követtek el? Mert illegálisan lépték át a határt? Hát, legálisan nem is nagyon lehet.

Arról nem is beszélve, hogy az Unió már azért is büntetett bennünket, mert a börtöneink eleve túlzsúfoltak. Így elég nehéz lenne megvalósítani azt a tervet, amit a miniszterelnök hangoztat, hogy csukjunk le minden illegális határátlépőt.

Valahol olvastam, hogy éppen azok miatt az intézkedések miatt lesz Magyarországból menekülttábor, amelyek meghozatalához a nemzeti konzultáció kérdései szolgálnának „jogalapul”.

Mivel így emberek tömegei rekedhetnek Magyarországon.

Pontosan, ráadásul úgy akarjuk itt tartani őket, hogy nem kapnak semmilyen papírt. Még magyar állampolgárként sem megy szívesen senki börtönbe. Mit szóljon az, akinek semmi joga sincs? Ez egy szörnyen kiszolgáltatott helyzet.

De maradjunk még a nemzeti konzultációnál egy kicsit. Ott vannak ezek az intézkedések, hogy minél előbb vissza kell fordítani a menekülteket a saját országuk felé. Ez egész konkrétan azt jelenti, hogy kirakják őket a határ másik oldalán, aztán nézik, hogy mikor próbálnak meg visszajönni. Ennek a csiki-csuki játéknak pedig semmi értelme.

A másik lehetséges intézkedés, ami szintén borzalmas lenne, hogy úgynevezett zárt táborokban – amiket tulajdonképpen nyugodtan nevezhetünk börtönnek – dolgozzanak kényszermunkásként a menedékkérők, akiknek még el sem bírálták a státuszát, akiknek még semmilyen joguk nincsen Magyarországon. Szóval lecsukjuk őket és dolgoztatjuk, hogy a saját költségeiket kitermeljék, miközben az egészet az Európai Unió fizeti!

Az pedig önmagáért beszél, hogy 2015-ben 4027 millió forinttal száll be az Európai Unió a menekültügybe, a magyar állam 481 millió forinttal, maga a nemzeti konzultáció pedig kereken 1 milliárd forintba került.

Terveztek-e valamilyen figyelemfelkeltő akciót?

Igen, ami most a legfontosabb, hogy május 19-én, kedden este fél 7-re egy tüntetést szervezünk. A demonstráció a Deák Ferenc téren kezdődik, onnan vonulunk majd a Parlament előtt elhaladva a rakpartig, ahol egy mécses kíséretében mindenki víznek eresztheti a saját nemzeti konzultációs borítékját. Ezzel szeretnénk egyfajta emléket állítani azoknak a menekülteknek, akik a Földközi-tengeren meghaltak.

Csak ti szervezitek ezt az akciót, vagy mások is csatlakoztak?

Ezt most mi, mint a Migráns Szolidaritás Csoport szervezzük, de elméletileg a Magyarországon menekültekkel foglalkozó összes nem állami szervezet részt fog venni.