Az amerikai „álomgyár” világában, azon belül is a pop jövedelmező iparában tucatnyi olyan zenekar vagy előadó mozog, akiért tinilányok milliói rajonganak. Ott van mondjuk a 90-es évek egyik legnagyobb ikonja, a Backstreet Boys, vagy épp a fejlődésben lévő, sikoltozó kamaszok vágyainak netovábbja, a One Direction. A célközönségük kiválasztása tudatos – mindannyian a tizenéves lányokra alapoznak az imidzs- és karrierépítésben.

Hazai berkekben is bőven találunk példákat a fenti jelenségre. Néhány éve az emo stílus képviselőjeként indító Anti Fitness Club, vagy a mikrofont fényképezőgépre cserélő SP volt a sláger – nevük hallatán szinte azonnal felpezsdültek a hormonok, de talán még a jelenkor tinilányai között is vannak, akik órákig ábrándoznak egy-egy poszter előtt. Napjaink legnépszerűbb bálványai közé sorolható az X-faktor negyedik szériájában, 2013-ban feltűnt MDC is. A háromtagú fiúbanda elsőként esett ki a műsorból, de sikerük azóta is töretlen a 12-16 éves lányok körében. A trió egyik alapítójával és gitárosával, Kiss Dániellel beszélgettem a tinibálvány-jelenségről.

Fotó: MDC Facebook

Miért lehet jó célközönség a tini korosztály?

Dani: – Ha egy zenekar megfog egy fiatal közönségréteget, és az idő előrehaladtával egyre érettebb zenét játszik, akkor megragad vele a közönség, gyakorlatilag együtt nőnek fel. Ott van például a Hooligans, már majdnem 20 éve nyomják… Akik kezdetben tinik voltak, ma már felnőttek, és ott tombolnak a bulikon az első sorban. Sőt, mivel már jóval érettebb zenét játszanak, olyat, amit minden korosztály befogad, meg tudnak fogni vele újabb rétegeket is.

A tinilányokat azért még próbálják kordában tartani a szüleik… Mennyiben bizonytalan így a koncertezés?

Dani: – Sokan azt gondolnák, ahogy régen én is, hogy nem fogják őket elengedni a koncertekre. Ez ugyan előfordul, de sokszor a szülők is jönnek, mint kísérők, így a közönség is nagyobb, és tőlük is kapunk pozitív visszajelzéseket. A nagyobb probléma az, hogy meddig engedik el őket. Haza kell érni 11-kor, el kell érni az utolsó vonatot… inkább ilyenek merülnek fel, mint anyagi vonzatú dolgok. Emiatt korábban kell játszanunk.

A népszerűséget, szerethetőséget nézve melyik számít jobban, az imidzs vagy a minőségi zene?

Dani: – Először az imidzs, szerintem. Még nem is feltétlenül hallottak, de mikor meglátnak, kíváncsiak lesznek rád. Ha előállsz valami jó feldolgozással és igényes saját dalokkal, akkor utána – remélhetőleg – megkedvelnek, de mindig van egy első benyomás, ami inkább vizuális. Viszont, nézhet ki bármennyire jól egy csapat, lehet nagyon jó az imidzs, ha az adott stílusban nem igényes, amit csinálnak és nem érzik jól magukat abban, amit csinálnak, az egész nem sokat ér.

Manapság már teret enged a popipar azoknak is, akiket az imidzsük önmagában nem vinne sikerre. Egy tiniket célzó zenekar működhetne nem éppen előnyös külsejű tagokkal?

Dani: – Azt gondolom, a popzene világában nem a szépség a fontos, az amúgy is relatív. Ami számít, hogy legyen egy jó imidzs, egy olyan megjelenés, amire felfigyelnek az emberek. Túlzás lenne azt mondani, hogy be kell lőni mindent, és a hajnak is pöpecül kell állnia, mint régen, mondjuk az ’N Syncnél, de egy előadó adjon magára, mindig összeszedetten jelenjen meg. Ezt minden stílusban fontosnak tartom.

A képek alapján, amiket a Facebookra posztoltok, úgy tűnik, ti erről az oldaláról fogjátok meg a dolgot…

Dani: – Amikor kirakunk egy képet, nem arra figyelünk, hogy hogy nézünk ki rajta. Ez nem tudatos. Reggel egyikünk sem úgy indít, hogy „na, most mit vegyek fel?”… Ilyenek vagyunk, ez a stílusunk, ami idővel változik, alakul, de ha úgy kelnénk fel minden nap, hogy magunkra húzzuk a popsztár imidzset, az hiteltelen lenne.

Fotó: MDC Facebook

A civil életedre milyen hatással van a tinilányok rajongása?

Dani: – Jó dolog, de nyilván vannak árnyoldalai is. Azt hinné az ember, hogy kimész az utcára és omlanak a kislányok, meg folyamatosan üzenetekkel bombáznak. Valóban sokan írnak, mostanában meg rengeteg csoportos beszélgetést csinálnak, amibe beraknak mindhármunkat, de azért túlélhető. Meg lehet ezt élni pozitívan, negatívan is, de nekem eddig nem volt negatív élményem vagy csalódásom.

Ilyenkor reagáltok az üzenetekre? Vagy, a sok levél között hogy szűritek ki, hogy kinek reagáltok és kinek nem?

Dani: – Már egy ideje átálltunk az Ask.fm-re, ott válaszolunk. A priváton nem mindig szoktunk mindenre, mert azért elég nehéz… Inkább kiírunk egy posztot a saját üzenőfalunkra, vagy az MDC Facebook-oldalán keresztül kommunikálunk.

Még néhány év, és az MDC-rajongók nagykorúvá érnek. Hogy akkor is szeretni fogják-e a triót, az majd kiderül. Mindenesetre, tinik mindig lesznek, ezt pedig a popipar így vagy úgy, de kihasználja.