Másfél éve Árpa Attila úgy fogalmazott az Argo 2 marketingtervéről, hogy “azoknak készül, akik látták és szerették az első részt, a többiek bekaphatják.” Feladatát valóban komolyan vette, Balogh Tibiék mocskos szájukkal és Kulka Jánossal a hónuk alatt tértek vissza, de mi legyen a többiekkel?

Megjegyzésének kicsit ellentmondott a sajtóvetítésen, ahol azt igyekezett szavakkal vázolni, hogy nagyjából mennyire szarja le azt, milyen kritikákat kap a film, ő leginkább pörgő dollárjelekkel a pupillája helyén fogja várni az első napok statisztikáit. Figyelheti is, hiszen rossz ómenként lebegett a feje felett, hogy Argo első részével 50 milliót bukott, a második résznek pedig legalább 434 milliót kéne termelnie ahhoz, hogy a készítési költségeket behozza.

Erre meg is van az esély, hiszen a bemutató körüli huzavona jótékonyan biztosította az ingyenreklámot a filmnek. Árpa már majdnem két éve élt viharos se veled-se nélküled kapcsolatban saját filmjével, és ebben az periódusban rendszeres időközönként harangozták be a lapok, hogy na most aztán végre tényleg istenbizony kész van az Argo 2. Késznek majdnem kész volt, csak az utómunkákért felelős cég bukott bele a munkába úgy, hogy a pénzt inkább megtartotta.

forrás: smokingbarrels.blog.hu

Ehhez hasonló blikkes fordulatok árán ugyan, de végül mozikba kerül az Argo 2. A történet nem veszi fel az első rész végén elejtett aranybagoly cliffhangerét, inkább egy teljesen más, hasonlóan antik dolgot kell előbányászniuk egy múzeumból a magyar szupercsapatnak: egy világuralmat jelentő FLOPPYT. Kettő percig foglalkoztatott irtó kínzó módon a kérdés, hogy legalább ekkora feladat lesz olyan gépet találni, amibe bele lehet még tuszkolni egy floppyt, de gyorsan elhessegettem a gondolatot, amikor Janos szanként megjelenik Kulka János, a szamurájisten, és vállalja, hogy ő bizony egyenesen a magyar Ugarról rittyenti elő a műkincsrablás fenegyerekeit. Janos szan mély basszusának pedig hisznek a japán megbízók, így hamarosan a képbe kerülnek Tibiék (Kovács Lajos, Kiss József, Bicskey Lukács, Scherer Péter).Tyson felébred a kómából, egy templomból előkerítik a magyarok Chuck Norrisát, Psychót, Bodri pedig szabadnapot vesz ki a Bodri Food nevű igen jövedelmező ételkiszállítós cégétől. Egy matektanárral (Bán János) kiegészülve (mégiscsak kell valaki, aki tudja hova kell dugni a floppyt) nekivágnak a szokás szerint véresen rögös útnak, hogy aztán a végén a szlovák hadsereggel, a japánokkal és egy romákkal teli lakodalmas tankkal járják el a finalé táncát.

MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

A rendező nem töltött sok időt újratervezéssel: ami a híressé vált első részben működött, abból pakolt a filmbe – tízszeres mennyiségben, kibélelve néhány újonnan koppintott ötlettel. Ahogy Tarantino csúcsra járatta a B-kategóriás elemek mesteri felhasználását filmjeiben, ezzel védjegyévé téve a módszert, Árpa is nyíltan próbálkozik ezzel. A szokásos Guy Richie és Tarantino-koppintáson kívül van itt egy csipetnyi Mission Impossible nagy adag Kusturicával és szamurájmesével, közben pedig vígan michaelbayezik a rengeteg robbantással.

Azon túl, hogy az első résznél többet nem nyújt a film, bőven lehet rajta szórakozni, ha másfél óra igazi magyar suttyókavalkádnál nem vár tőle többet az ember. Balogh Tibi féleszű kompániája még mindig tud agyatlan szórakoztatást nyújtani, és ismét nem egy olyan mondat hangzik el a filmben, ami valamilyen formában beépül majd a fiatalok eszköztárába. Néhol azonban olyan, mintha Árpa a túl nagy röhögésben még rádobna a poénra négy lapáttal, és ezzel együtt el is ásná a viccet. Gondolok itt arra, hogy nem feltétlenül szolgálja a szórakozást Balogh Tibi piros latex szexruhából kificcenő segge.

Ezek inkább kínossá, mint jól eltaláltan groteszkké teszik a film bizonyos részeit, bár az utóbbiból is van benne elég: amikor Bodri menekülés közben is a tankoláson agyal, vagy a szlovák rendőrök továbbengedik  az úton a jakuzzát: még mindig igyekszik kifigurázni a magyar valóságot.

forrás: nlcafe.hu

A színészgárda viszont semmit sem vesztett fényéből: a sok primitívkedésen túl Balogh Tibit még mindig nem lehet nem szeretni, ez pedig nagyrészt Kovács Lajos mackós alkatán tökéletesen feszülő narancsárga kabáton és persze színészi kvalitásain múlik. Hozzá asszisztál tökéletesen Scherer Péter, aki éppen jó arányban tartja meg Bodri karakterének szerethető tutyimutyiságát és karikatúraszerű alakját. Az árnyalt karakterrajz sosem volt az Argo sajátja, ahogy itt sem az: a legtöbb szereplő motivációja és árnyaltsága helyett is inkább poénokat kapunk, ami egy ilyen műfaj esetében nem feltétlenül baj, de például a japán szál Kulkával és a magyar O-Ren Ishiivel fájóan súlytalan. A népes szereplőgárdából sajnos egy ember egészen biztosan hiányozni fog a bemutatóról: a történet ikonikus pszichopatáját alakító Bicskey Lukács április elején örökre lehunyta hipnotikus erejű szemeit, emiatt garantáltan összeszorul a film végén az ember gyomra, hogy utoljára láthatja a legyőzhetetlen sültkrumpli-gyilkost – és sajnos nem az izgalomtól.

Az Argo 2-vel Árpa Attilának épp sikerült meglovagolnia az első rész sokakat megosztó sajátos sikerét, éppen ezért aki az első rész felturbózott változatát várja, az nem fog csalódni. Viszont egy olyan időszakban, amikor Reisz Gáborok és Pálffy Györgyök igyekeznek egyre inkább értékelhető mederbe terelni a magyar filmgyártást ott egy second hand-hullámlovaglás kicsit fáradtabbat üt, mint amekkorának szánták.

Árpa ugyanis másfél éve azt nyilatkozta, “a film baszott jó lett”.  A kijelentéssel bőven lehet vitatkozni, mindezek ellenére az Argo 2 szórakoztat, ha nosztalgiát és ugyanazt a suttyóságot várja tőle az ember, amit az elsőtől. Nagy baráti társaságokkal tökéletes alapanyagként szolgálhat egy olyan ivós játéknak, ahol inni kell, ha valaki felismer valami koppintást – a jókedv garantált lesz.