A kormánypárt ismét elszenvedett néhány jókora pofont, most éppen az új, 80 milliárdos nemzeti hírtévé útra bocsátásával, megköszönheti ezt a saját maga által teremtett zűrzavaros, és átláthatatlan viszonyoknak. A káoszon egyedül talán csak a magát dzsungelharcosnak tartó Simicska Lajos képes átlátni, aki hatalmas bozótvágójával komoly veszélyt jelenthet mindarra, aki csak az útjába kerül. De vajon süllyedhet még ennél is mélyebbre a magyar politikai elit két meghatározó alakjának híres barátsága, és megeshet-e az, hogy a médiaháború következtében a HírTV lesz az új ellenzéki tévé?

Arról van szó ugyanis, hogy múlthéten vasárnap elindult az új nemzeti közmédia. Pontosabban csak elindult volna, ugyanis kismilliónyi hibájával az indulás inkább csak valamiféle vánszorgássá változott: a totális technikai és szakmai kudarc mellett, igencsak megengedően azt mondhatjuk, hogy meglehetősen alacsony nézettséggel is sikerült startolnia, tekintve azt a délutáni időszakot, amikor a nézők kőkemény 0,0 százaléka (nem) nézte a csatornát. Az M1 számára kedvezőtlen tendencia, és a sajtó által csak bakiparádénak titulált sorozat azóta is tetten érhető: volt olyan időjárás-jelentés, amelyben 35 fokot harangoztak be, olyan délután amikor a korábban előre kihangsúlyozott tervvel szemben, hosszú órákon át mégis a parlamenti ülést közvetítették, mivel a sok kezdő újságíró nem készült el időben az anyagaival, de akadt olyan is, amikor a tudósító egy halálos végkimenetelű autóbalesetről beszélt, pontosabban csak próbált, mivel röhögésbe fulladt amiatt, amiért nem jutott eszébe a légzsák szó, illetve említhetnénk azt is, amikor egy nem létező flottakapitányt kapcsoltak adásba.

forrás: 444.hu

Remek szimbóluma lehet az egész Nemzeti Együttműködés Rendszerének a jelentős vérfrissítésen átesett tévé indulása. Korábbi kedvencem az volt, amikor Orbán Viktor a többször átadott Várkert Bazárról, mint a kormányzásuk metaforájáról beszélt, miközben nemsokkal beszéde után cikkek születtek arról, hogy máris omlik a vakolat az épület bizonyos részein; ez azonban egy utcahosszat rávert most a képzeletbeli szimbólumverseny korábbi első helyezettjére.

Habár az MTVA-vezérigazgató Szabó László Zsolt igyekezte magyarázni a bizonyítványát, illetve kisebbíteni a dolgot, és kijelentette, hogy számítottak rá, hogy a gyerekcipőben járó csatorna esetleges kezdeti bukdácsolásait a média majd felnagyítja. Nos, kedves vezérigazgató úr, itt nem az ellenzéki médiamunkások rosszindulatú vájkálódásáról van szó, és még csak nem is a megmondóemberek szabadszájúságáról.

Ha már itt tartunk, megkérdeznénk,

az vajon mennyire etikus, amikor Tóta W. Árpád HVG-s kolléga, Orsós Róbert – fogalmazzunk úgy – kétes kvalitású riporterük bejelentkezése apropóján írt cikkéből nem átalltak egyetlen mondatot kiragadni, és azt egy rasszista tanmeseként tálalva úgy előadni, hogy azzal híradójukban direkt támadást intézhessenek az említett újságíró ellen?

Szóval sokkal inkább érdemes volna mindenkinek a saját háza tájékán… de hiszen ismeri a mondást.

Viszont érdemes kicsit közelebbről megvizsgálni az új nemzeti hírcsatorna és a korábban a kormány szócsövének számító HírTV viszonyát. Azt biztosan tudni lehet, hogy itt nem csupán egy konkurensnek számító új szereplő megjelenéséről van szó a HírTV szemszögéből, hanem ennél jóval többről. Az állami hirdetések megvonását egy ideje Orbán Viktor maga jelentette be egy szűkkörű beszélgetésen, februárban Simicska Lajos lett a HírTV-t működtető társaság elnöke, nem sokkal később pedig maga helyett végül egyik régi üzlettársát, Fonyó Károlyt tette meg elnöknek. Mindezt a számukra kedvezőtlen sort gyarapítja az a pár napja kiszivárgott híresztelés is, amely szerint a kormánypártok hétfői frakcióülésén nem hivatalos döntés született arról, hogy politikusaik nem adnak interjút a csatornának.

A bevezetőben csupán teorikusan belebegtetett elgondolás, miszerint még az is megeshet, hogy a HírTV egy új ellenzéki tévévé transzformálódhat, azt természetesen biztos mindenki igyekezni fog cáfolni. Az azonban mindenképpen pikáns, hogy a tulajdonosi háttér megváltozásával kulcspozícióban lévő emberek távoztak a csatornától, úgy, mint Korda Judit vezérigazgató, Gyurity Mónika programigazgató, vagy éppen Rákóczi Péter, a hírmagazinok és háttérműsorok főszerkesztője.

Hogy a tévé pontosan hogyan is fog a Fidesz bojkottjára reagálni, az egyelőre a jövő zenéje. Az azonban biztos, hogy ez egy igen kockázatos húzás volt: könnyen lehet, hogy a csatornánál maradtak, illetve a jövőben majd frissen odaigazolók, mondjuk úgy, bepöccennek, és elkezdik majd a fékek és ellensúlyok hangzatosnak mondott rendszerét eddig lelkesen magasztalt kormányukon alkalmazni.

De mi is lehet emögött a váratlannak annyira nem mondható hatalomtechnikai húzás mögött? A Fidesz, és elsősorban Orbán Viktor célja valószínűleg az volt, hogy a tévénél maradtakat mind lejárassák pusztán azzal, hogy lám, ők itt maradtak, illetve az, hogy az „áruló Simicska párti” jelzőt magára az egész tévére rányomhassák. Hiszen Kádár János óta tudjuk, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. És mivel Simicska Lajos kezd mérhetetlenül kínossá válni Orbán számára, így szép lassan Simicska és bárki, aki hozzá köthető, kezd szép lassan az egész nemzet ellenségévé is válni.

A terv további része az lehet, hogy mindennek folyományaként pedig a hithű Fidesz szavazók elpártolnak a HírTV-től, és saját mindennapos Magyarországjobbanteljesít input adagjukért az M1-hez fordulnak át inkább. Tehát megtörténik az, ami miatt az egészbe beleöltek 80 milliárd magyar forintot. Valamint gondolkodhatnak még úgy is, hogy a valóban ellenzéki és kormánykritikus ATV is veszíteni fog nézőket, mivel az esetlegesen új profilt felvevő HírTV-hez fordulnak majd sokan, ami még mindig sokkal jobb a kormány számára, hiszen azért az biztos, hogy a két csatorna nem lesz egy ligában, és nem fogja ugyanazt fújni ellenük.

Persze ezek csak mind felvetések, de az biztos, hogy ez a médiaháború most valóban a szemünk előtt zajlik. A képernyőkön. Hogy ki, milyen műsorokat fog gyártani, és főként, hogy milyen közönségnek, az lassacskán kiforrja magát. Mint ahogyan az is, hogy a társadalmi igazságtalanság végletekig túlfeszített húrján ki játszik majd Orbán kottájából.