A Pennsylvaniai Egyetem kutatói megvizsgálták miként reagál az emberi szem korunk modern elektronikai eszközeinek kék fényére – az érdekes kísérlet pedig váratlan és meglepő eredményekkel szolgált.

A kutatás során az Egyetem munkatársai a pupillát vizsgálták meg tüzetesebben; egész pontosan a szemben található melanopszin nevű, kék fényre érzékeny fehérje- és a biológia órákról ismert pálcika- illetve csapsejtek intenzív stimulálásra való reakcióját.

A melanopszin egy a retinában található, kifejezetten az alacsony hullámhosszú kék fényre érzékeny fehérje-típus, ami erősen befolyásolja az emberi szervezet bioritmusát (ezen kívül a pupilla fényre való reakciójának szabályzásában is részt vesz). A melanopszin sejtek egy melatonin nevű hormon kiválasztásával segítenek szervezetünknek az évszakok szerint változó fényviszonyokhoz igazodni (ergó hormonális utasítást adnak testünknek, hogy indulás aludni, amikor nincs kellő mennyiségű fény a környezetünkben, főleg télen). A melatonin szervezetünk alvási ciklusának szabályzásában vesz részt főleg. Hatással van testünk hőérzetére és álmosságot is elő tud idézni. Ha kellő mennyiséget termel szervezetünk ebből a hormonból, hosszabbra nyúlhat az alvással töltött időnk REM-ciklusa (a Rapid Eye Movement rovidítése; kb. Élénk Szemmozgási-fázis – ilyenkor álmodik az ember) – ezt rabolja el tőlünk a sok számítógép előtt töltött idő.

A Pennsylvaniai Egyetem kutatói a vizsgálat során megállapították, hogy a szemben található melanopszin sejtek és a – szintén kizárólag csak a – kék fényre érzékeny S-csapsejtek működése egymással ellentétes hatást fejt ki. Korábban nem vizsgálták meg a két sejttípus reakcióit külön-külön, mivel a gyenge kék fény hozza működésbe mindkettőt, ezért azt feltételezték, hogy funkciójuk is hasonló. Nos, tévedtek (tudomány… ugye?).

Mint kiderült, a stimulált melanopszin sejtek a gyenge, vibráló kék fény hatására összehúznák a pupillát (úgy érzékelik, mint a hold és a csillagfényt, ez pedig azt jelentené számukra, hogy éjszaka van és eljött az alvás ideje a gazdatest számára), míg az S-csapsejtek tágítanák azt – ez utóbbi ugyan a logikusnak tűnő reakció szöges ellentéte, mégis érthető – az S-csapsejtek főleg gyenge látási viszonyok között segítik érzékelésünket. Ebből következően szemünk az elektronikai eszközök fényére (telefonok, számítógépek, televíziók) kétféleképpen reagál egyszerre. Ez a sejtek közötti huza-vona pedig nem csak fárasztó szemeinknek, de még a bioritmusunkat is összezavarhatja (hiszen nem arra lettünk „kódolva”, hogy fél este kék fénnyel bombázzuk a retináinkat).

A kísérlet kimutatta, hogy azok, akik sok időt töltenek el egy kijelző vibráló fénye előtt, azok átverik szervezetüket és könnyen túlingerelhetik szemeiket (hiszen természetes kék fénnyel normális esetben nem nagyon találkoznánk éjszaka, szervezetünk pedig erre van berendezkedve). A túlingerelt szemek a fényre fájdalomérzettel reagálhatnak, ingerlékennyé téve tulajdonosukat, miközben a túlhajtott agy koncentrációs képessége is gyengül (a túl kevés fény ugyanakkor depresszióra és hangulatingadozásokra tesz hajlamossá – tehát ebben is a legjobb az arany középút…).

A Pennsylvaniai egyetem kísérleti módszerének köszönhetően most már külön-külön is vizsgálhatóak a szem különböző fényérzékeny sejtjei, ez pedig számos új gyógyászati és orvostudományi lehetőséget adhat a kezünkbe.

A tanulmányról bővebben a Proceedings of the National Academy of Sciences oldalán olvasgathattok.