Az nem titok, hogy az Orbán-kormány kiemelt jelentőséget tulajdonít a különböző sporttal kapcsolatos beruházásoknak; ezek oroszlánrészét a stadionépítések teszik ki. Mindeközben egyre többen élnek a szegénységi küszöb alatt Magyarországon.

Miközben a kormány számolatlanul költi a pénzt stadionépítésekre és -felújításokra, az állampolgárok évről évre egyre többen állnak sorba az ételosztásoknál. Azt, hogy mindez a döntéshozók nemtörődömségéből, vagy inkompetenciájából fakad, nem tudjuk. Mindenesetre jelzésértékű, hogy vezető politikusok úgy gondolják, hogy sok gyermek azért nem eszik, mert egyszerűen “nem éhes”.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2013-ban a lakosság mintegy 14,3%-a élt a szegénységi küszöb alatt. Ez azt jelenti, hogy legalább minden tizedik ember nélkülöz; 1,392,709 ember; ráadásul ez az szám 2010 óta folyamatos növekedést mutat: 13,9%-ról nőtt 14,3%-ra – Magyarország jobban teljesít.

 

Ha nagyvonalúan elvetjük azt a feltélezést, hogy sokan (és nem csak a gyerekek) nem azért nem esznek, mert nem éhesek, hanem mert egyszerűen nem jut ételre, akkor felmerül a kérdés, hogy a kormány – melynek öndefiníciója szerint feladata állampolgárainak élet- és vagyonbiztonságának megőrzése – miért nem szán anyagi forrásokat ennek az alapvető problémának a megoldására?

Szabó Tímea, a PM társelnöke az Országvédelmi alapból különíttetett volna el 3 milliárd forintot a gyermekéhezés megszüntetése végett. “A gyermekéhezés Magyarország legnagyobb szégyene” – mondta. Ez a valóság, ez egy létező probléma Magyarországon, nemcsak a gyerekek körében. Azonban az Országvédelmi Alap megléte akár még indokolható is, nem feltétlenül ahhoz kéne hozzányúlni, főleg, hogy amúgy is fel akarják számolni.

Mi lenne akkor, ha az amúgy is szar magyar foci helyett inkább a sportfejlesztésekre szánt pénzt a depriváció felszámolására költenénk? Sportból nyert nemzeti identitással még senki sem lakott jól; ebben még Csányi Sándor is biztos egyetértene velem.

Csak 2014-ben 82 milliárd forintot költöttünk stadionokra, de a költségvetés 2017-ig 345 milliárd forintot szán sporttal kapcsolatos beruházásokra. A 82 milliárd már elment, jelentős növekedés sem a sportesemények látogatottságában, sem pedig minőségében nem következett be: mondhatjuk, hogy kvázi kidobott pénz. Ennek tükrében a maradék, 2017-ig ütemezett 345 milliárdnak jobb helye lenne azoknál, akik a szegénységi küszöb alatt élnek.

A KSH szerint egy egyfős háztartásnál a létminumum értéke 87.500 forint volt 2014-ben, a szegénységi küszöb pedig 65,525 forint volt. Fontos elkülöníteni a fogalmakat: a létminimum egy olyan mérő, amelyet a KSH állítása szerint módszertani okokból nem számol ki teljes lakosságra lebontva, csak háztartásokra. A szegénységi küszöb azonban nem háztartásokkal számol, hanem konkrét, főben kifejezett adatokkal, és értéke a mindenkori medián fizetés 60%-a.

A 2017-ig beütemezett 345 milliárdból 5,265,165 embert lehetne a szegénységi küszöb fölött tartani egy hónapig, ami kicsivel több, mint a jelenlegi, a szegénységi küszöb alatt élők négyszerese. Tehát négy hónapon keresztül lehetne a felszínen tartani Magyarország legdepriváltabb rétegét. Ez persze nem azt jelenti, hogy akkor ezt a pénzt havonta egy összegben kellene kiutalni, de egy ésszerűen működő segélyrendszer keretein belül hosszabb időn keresztül sokat segíthetne, átgondolt gazdálkodás mellett akár évekig is. És akkor még csak a sportberuházásokra számolatlanul elköltött pénzekről beszélünk.