Tisztelt Képviselő úr!

Először is boldog új éve esztendőt szeretnék kívánni Önnek és kedves családjának. Úgy gondolom, hogy a boldogság ugyanúgy megilleti Önt is, ahogy minden magyar állampolgárt, sőt, mindenkit a világon.

Ugyanakkor jó érzésű, felvilágosult 21. századi kozmopolitaként nehéz szó nélkül elmenni amellett, amikor valaki nagy plénum előtt egy alig megszületett gyermeket származása miatt vegzál. Értem én, hogy turulmadár, meg árpádsáv, cigánybűnözés, meg turbómagyarság; de azért mégiscsak egy csecsemőről beszélünk: akkor sem tehet semmiről, ha még – lassan fél hónaposan (!) – a hét magyar vezér nevét sem tudja felsorolni.

“A 2015-ben elsőként – 23 éves anya harmadik gyermekeként! – megszületett Rikárdó mellett azért persze szaporodik a magyar is néhol, pl. a mi családunkban is többen vagyunk, mint négy éve.”

Ön a fentieket írta a Facebookon, reakcióként Rikárdó születésére, majd minden józan belátás nélkül folytatta, cigánybűnözéses posztokkal és agresszív magyarázkodással. Először is szeretnék gratulálni a kedves családjához és gyönyörű gyerekeihez. Amennyiben nem az Országgyűlésben kötnek ki, az apai mintát követve, még az is előfordulhat, hogy GDP-termelés formájában ők valóban hozzájárulnak majd a magyar nemzet jólétéhez. Úgy, ahogy Rikárdó is fogja tenni, és ahogy a szülei jelenleg is teszik. Mint ahogyan az köztudott, a Jobbik barátok között sem túl sok elfogadott törvényjavaslatának hasznos jellege is kérdéses, de legalább minden ízében magyar. Nem világos, hogy hogyan profitálunk belőlük jobban, mint egy jól dolgozó, lelkiismeretes közmunkásból.

Persze fontos lenne valahogy körülírni, hogy mi az, hogy magyar. Mert hát a definíció szerint Rikárdó pont annyira magyar, mint kedves újszülött lánya, Hunóra. Attól tartok, hogy ott lehet valami zavar az erőben, hogy ön a “magyar” szót minőségjelzőként használja; szinonímaként a jóra, a felsőbbrendűre. Erre hoznék pár ellenpéldát, hogy kontrasztba helyezzem: magyar oktatás, magyar mentalitás, magyar foci, magyar szélsőjobb. Ugye ön is érti, hogy mire gondolok.

A Magyarok Istene óvjon attól, hogy én is nevek után kezdjek el ítélkezni, így nem is teszem; de az érdekesség kedvéért, nézzünk pár híres, valóban tiszteletre méltó Rikárdót: Ricardo Lagos Chile volt elnöke, ügyvéd, közgazdász, jelenleg a Brown Egyetemen tanít az Egyesült Államokban. Vagy vegyük Ricardo Montalbánt, aki még az Ön gyerekkorának kedvenc színésze is lehetett, ha nézett Star Treket (magyarosan Űrszekerek – ha így van meg). A lista még hosszú, színészekkel, zenészekkel, valóban hasznos, köztiszteletnek örvendő politikusokkal. Namost, ha ugyanígy próbáljuk listázni az Elődöket… Nagyon igyekszem, de bajban vagyok. A Hunórának már utána sem merek nézni, mert félek, hogy csak valami furcsaságot találok az amúgy is ködös magyar mitológia legmélyebb bugyraiból.

Mindenesetre, tisztelt Képviselő úr, ha nem fogadjuk el azt az alapvetést, hogy minden ember egyenlőnek születik, és kizárólag név alapján ítélünk, Ön és a kedves családja nagy bajban vannak.

A legmélyebb tisztelettel kíván további sikeres szaporodást és boldog új évet,

Lederer Balázs