Gomba módjára szaporodnak a múlt csodálatában fogant tűzfalfestő projektek. A városnak azonban már korábban is megvoltak a maga street art alkotásai, melyeket Darányi András évek óta lencsevégre kap.

Nagy csinnadratta övezte a Neopaint és a Színes Város tűzfalrehab nevű programját, melyben leharcolt tűzfalakat varázsoltak újjá, a tarka-barka külcsínnel harcolva a szürkeség ellen. A kirittyentett falak ma már megszokott elemei a 7. kerületi városképnek, de a klasszikus street art-ban sokan még mindig csak a rongálást látják. András, vagyis daradar, hosszú ideje dokumentálja az olyan múlandó utcai remekműveket, melyek bár kimaradnak a hatalmas hírverésből, sokszor kenterbe verik az unalmasra egyszerűsített, debella méretű tűzfal festményeket.

Mióta csinálod ezt az egészet és minek hatására döntöttél úgy, hogy egy ennyire underground témát kezdesz dokumentálni?

Dátumokban nem vagyok erős, de, körülbelül 3 éve megy ez az egész. Korábban a Kitchen Budapestnél dolgoztam ahova Budáról jártam be dolgozni kocsival. Rájöttem, hogy nagy hülye vagyok, hogy autóval megyek mindenhova és az a legjobb, ha felülök a BKV-ra, nézem a várost, figyelem az embereket, hallgatom a sztorikat. Rájöttem, hogy a gyaloglás tök jó módja annak, hogy az ember kiszabaduljon az elkényelmesedés fogságból és elkezdje a várost fogyasztani. Már régóta nézegettem a street art-os dolgokat, de soha nem volt az, hogy jól megvizsgáltam őket, csak elsétáltam mellettük. Nagyjából akkor indult az Instagram és azon gondolkodtam, hogy egy iPhone-nal elkezdeném ezeket fotózni és csinálok hozzá egy streamet meg egy Tumblr-t is.

Melyik kerületekre fókuszálsz?

Az egész projekt elsősorban a hétköznapi életteremhez kötődik, tehát 5., 6., 7. és 9., 13. kerület, Moszka tér, Buda, szóval amerre járok. Ha hétvégén van időm, igyekszem másfelé is elmenni, hiszen street art mindenhol van. Van, hogy egy megállóval később szállok le, vagy kipróbálok egy másik buszt vagy villamost és megnézem, ott mi van. Amiket én fényképezek, az csak egy szűk metszete a városnak, nem is tartom magam a street art teoretikusának, nem feldolgozom vagy kategorizálom azokat, hanem fogyasztom, és segítek másnak fogyasztani.

A város nyüzsög a street art művektől, mi alapján szelektálsz, melyiket fotózod le?

Ez egyszerűen attól függ, hogy melyik tetszik. Egy csomó megfogja az embert, de külön élvezem azokat, amikben látom a befektetett energiát. Ez nem feltétlenül jelent bonyolultságot, pusztán kreativitást, ami lehet akár egy elcseszett cucc is. Nagyon szerettem például egy lefolyt szívet az Asbóth utcában, amiben benne volt az a bizonyos hirtelenség. Aki csinálta, nem is így tervezte, de valahogy így sikerült és így lett jó.

Volt olyan, hogy egy konkrét alkotó munkája annyira megtetszett, hogy elgondolkodtál azon, hogy felkeresed?

Olyan nem, de kétszer-háromszor előfordult olyan, hogy hazavittem. Volt, hogy egy matricát szedtem le és beraktam egy füzetkébe, egyszer pedig Pozsonyban egy purhabbal felrögzített kartont vittem el. Az a kép egy fantasztikus festmény volt egy lerobbant házon és azt gondoltam, hogy basszus, ha jön egy eső egyből szétrohad és milyen kár lenne érte. Megmentettem. Persze valójában nem szeretnék street art alkotásokat birtokolni, mert a műfaj eleve nem erről szól. Nincs is bennem birtoklási vágy. Ennél a pár darabnál azonban úgy voltam, hogy inkább leszedem, mert nagy veszteség lett volna. Bécsben is volt egy rohadt jó csempe, amit sajnos nem tudtam leszerelni, pedig mikor legközelebb arra jártam, már eltűnt.

Bár nyilván nagyon nehéz választani a számtalan utcai alkotás közül, de muszáj megkérdeznem: melyik volt az, amit nagyon szerettél?

Egy női művész, MissKK cuccai kifejezetten jók, mert többszintű benne az izgalmasság. Ezeket nagyon bírom, mert alapvetően a montázs műfaj tud nagyon giccses is lenni, de az utca és a gerillaság átforgatja egy izgalmas, szerethető melóvá. És szeretem még a jófajta fújásokat, de például a Krétakör kampányát is nagyon bírtam.

A másik oldalon soha nem voltál? Nem készítettél street art műveket?

Nem, nem vagyok alkotó, én nagyon becsülöm a street art-osokat és alapvetően művészetszerető ember is vagyok, éppen ezért soha nem éreztem magamban azt, hogy amit ők csinálnak, arra én képes lennék.

Az Instagramon nagyon sokan követnek, de nem akarod kimenekíteni őket az online térből? Nem tervezel albumot vagy kiállítást?

Összességében tök érdekes lenne, de nem tudom, hogy a sorozat megállná-e a helyét egy kiállításon. És pont ez az érdekes a street artban, hogy van a városban egy naponta változó kiállítás, ami lehet, hogy soha többé nem lesz ott. Ezért bele kell húznom!

Fotóztál külföldön is. Gondolom, jó nagy lemaradásban vagyunk street art téren.

Londonban és Berlinben olyan mennyiségű alkotás van, hogy azt képtelenség végigfényképezni. Ott kimondott negyedek léteznek, ahol leszarják és békén hagyják ezeket. Itthon ha fotózgatok, sokszor odajönnek hozzám és angolul kezdenek el beszélni, mert azt hiszik, hogy hülye turista ufo vagyok. Érdeklődnek, mit látok ezekben, hiszen ez rongálás. Én meg türelmesen elmagyarázom, hogy az utca mindenkié. Ami pedig az utcán van, azt benövi a város. És a városnak része a városi művészet is, miért fáj ez?

A két városszínesítő csoport, a Neopaint és a Színes Város egyre több tűzfalat és batár méretű épületet rohamozott meg festékeikkel az utóbbi időben. Neked, aki főleg az underground vonalat dokumentálod, mi a véleményed ezekről?

Nem nagyon szeretem, ritkán is fényképezem őket. Egy street art műben kell, hogy legyen valami társadalmi vagy polgárpukkasztó üzenet. Persze még akkor is, ha az reklám, vagy fizetett csinosítgatás, lehet jó, de azt gyűlölöm, ha üres formai magamutogatás, nincs benne semmi mondandó, csak a múltban való merengés, mint például a 6:3-as falon, a Rumbach-ban. Ez zsákutca a városnak is és ez a szemlélet káros az országra. De ez a károkozás nem idegen az ország és a város jelenlegi döntéshozóitól.

Szerinted meddig van potenciál az egész műfajban?

Ez a legalitás és az illegalitás határán egyensúlyozó műfaj. Az utcai művészet addig lesz érdekes, amíg „üldözik”, mert az tolja be a csilit neki. Ha legalizálnák, unalmas lenne és 6:3-as tűzfalak lennének belőle.