Az egyik legnagyobb baj Hollywooddal, hogy sosem tudja, mikor kell egy franchise-t abbahagyni. A The Expendables – A feláldozhatók egy nagyon tökös, kissé nosztalgikus, ’80-as évek akciófilmjeire emlékeztető, ütős mozi volt 2010-ben. Jövő héten itthon már a harmadik részt nézhetjük, csak tudnám minek?

A sztori hasonlóan indul, mint a második részben: a csapat kemény magja, azaz Barney Ross (Sylvester Stallone), Lee Christmas (Jason Statham), Gunnar (Dolph Lundgren), Dézsma (Randy Couture) és Caesar (Terry Crews) megint kiszabadítanak valakit, ezúttal egy vonatról. Ő „Doktor Halál” (Wesley Snipes), egy orvos és régi Feláldozható, akire Barney-éknak szükségük lesz legújabb küldetésükhöz: ki kell iktatniuk egy fegyverkereskedőt, név szerint Victor Minzt. Róla hamar kiderül, hogy ő valójában Conrad Stonebanks (Mel Gibson), akivel Barney annak idején megalapította a Feláldozhatókat, majd összebalhéztak, végül Barneynak meg kellett ölnie tömeggyilkossá vált egykori barátját. Ez a jelek szerint nem sikerült, mivel Stonebanks él és virul, lelövi egyiküket, majd elmenekül. Barney természetesen a CIA-t hibáztatja, a CIA meg őt, Max Drummer ügynök (Harrison Ford) azonban ad neki még egy esélyt. A személyessé vált hadjárathoz a Feláldozhatók vezére nyugdíjba meneszti az ötlettől nem túl boldog csapatot, majd fiatal, gyors és nagy technikai tudású zsoldosokkal pótolja őket. Hozzájuk csatlakozik később a spanyol veterán Galgo (Antonio Banderas), akinek végig be nem áll a pofája, az utolsó akciójelenetben pedig visszatér Yin Yang (Jet Li) és Trench (Arnold Schwarzenegger), akikről egy rendkívül meglepő és vicces dolog derül ki az utolsó jelenetben.

Ez eddig ugyebár nem is hangzik olyan rosszul. Sok nagy név, kemény lövöldözések, személyes-ügy a sztoriban (amit egyébként Stallone írt), túszdráma stb. Mi tehát a baj az Expendables 3-al?

  • kiszámítható: ne várj nagy fordulatot a cselekményben, se váratlan, csavaros befejezést. A világon semmi olyan nem történik, amire ne számítanál. A jók közül senki sem hal meg, még az sem, akit a főgonosz lelő, de még a noname újoncok is mind megússzák, tehát igazán senkiért sem kell aggódnod, ergo semmi tétje nincs az egésznek.
  • túlzásba vitt, unalmas akció: amikor 15 percen keresztül, valós izgalomfaktor nélkül azt kell nézned, hogy tízen vagy akárhányan darálják a folyamatosan érkező katonák hadát, mire a végén ledózerolnak egy panelházat, egy idő után azon kapod magad, hogy unatkozol. Még az első részben király volt látni, ahogy az akciósztárok gond nélkül aprítják az ellenséget, de harmadszor már nem akkora móka és nem is annyira látványos. Még Stonebanks is megjegyzi „Mennyire lehet nehéz tíz embert megölni? Legalább megsebesíthetnénk párat!”
  • humortalan: talán a humor hiánya volt számomra a legfájóbb. Míg az első film a „Buda-Pest” bemutatkozástól, a fodrászos és egyéb szóviccektől, beszólásoktól volt szórakoztató, a másodikat a Terminátor, Rambo és Die Hard filmekből idézett legendás mondatok (+Chuck Norris!) tették emlékezetessé, addig most, a harmadik részre már annyira kifingott a széria, hogy Antonio Banderas és Wesley Snipes néhány dumáján kívül egyedül Schwarzi „Get to the chopper!”-jén fog mosolyogni az, aki látta a Ragadozót.

A jelek szerint film a mozikban sem teljesít túl jól. A gyenge nyitóhétvége (mindössze 15,8 millió dolláros bevétel az USA-ban) oka ugyanakkor nem csak a film színvonala, hanem az az egy hónapja történt incidens, amikor is kiszivárgott a netre a film DVD-minőségű verziója, amelyet egy hét alatt több mint 2 millióan töltöttek le a különböző torrent oldalakról. Ez valóban sajnálatos eset, minden stúdiónak nagy érvágás és hatalmas bevételkiesés, ha egy premier előtt álló filmmel ilyesmi történik, ez azonban semmit nem változtat a film minőségén. Sőt, meggyőződésem, hogy ha az Expendables 3. hozta volna legalább a 2. szintjét, még azok is elmentek volna a moziba megnézni, akik már letöltötték, így azonban valószínűleg nem sok ilyen ember akad. A legjobb persze az lett volna, ha el sem készítik, mivel egy teljesen felesleges és igazán felejthető alkotás.

Itt van tehát az ékes bizonyítéka annak , hogy a világsztárok és a lőpor önmagában már kevés egy jó filmhez, a The Expendables – A feláldozhatók 3. pedig nemhogy nem jó, de még az elődje szintjét sem éri el. Kár érte!